“Önző, önközpontú vagy egyszerűen öntudatos vagyok?”

Ezt a hármat könnyű összekeverni.

Hisz abban, hogy “ha valaki olyasmit kér, amit akar, akkor az illető önző”? Vagy van értelme egyáltalán annak, hogy óriási különbséget tételezzünk fel az önző, önközpontú és öntudatos fogalmak között? Beszéljünk ezekről a különbségekről.

Először is vegyük az énközpontúságot. Íme egy példa: Egy énközpontú ember azt mondhatja: „Ó, nagyon sajnálom, hogy anyukád rákos. Ez szörnyű. Biztos vagyok benne, hogy elviszi kezelésekre, de ez azt jelenti, hogy sok más dolgot nem tud majd megtenni, amiket szeretne, mert nem lesz rá ideje” Vagy így hangzik: „Hú, gratulálok! Nagyon örülök, hogy gyermeketek lesz. Nekem négy évembe és rengeteg pénzembe került a meddőségi kezelés. Nem is tudom, milyen érzés ha a gyermek csak úgy spontán összejön.”

Az énközpontú ember a fókuszt valahogyan mindig saját magára tereli. Ön közben azon töpreng, miért veszi a fáradságot, hogy beszéljen vele egyáltalán. És arra gondol, hogy az önközpontú ember miatt, a saját története, személye, küzdelmei vagy az örömei nem is számítanak.

A különbség az énközpontúság és az önzőség között

Az önzés azt jelenti, hogy önmagadat, saját szükségleteidet mások elé helyezi általában vagy akár mindig. Ha egy sütemény van az asztalon, egy önző ember kérdés nélkül megragadja az utolsó darabot.

Néha nem lehet elkerülni azt, hogy valaki elfoglalt és nem elérhető éppen, vagy nem lehet elkerülni, hogy valaki más szükségleteit előtérbe éppen előtérbe kell helyeznünk. De ha ez állandóan megtörténik, a másik személy mindig úgy alakítja a dolgokat, kürülményeket, kommunikációt, hogy ez így lesz, akkor ez egyre inkább önzésnek tűnik. Egy ilyen emberrel kapcsolatban lenni, aki csak azt tudja, hogyan kell elvenni, kapni és azt nem, hogy adni is kell.

De választhatjuk az önismeretet is

Az önismeret egészen más választást tesz lehetővé. Az én definícióm egyszerű: Szem előtt tartani a saját szükségleteinket és ugyanúgy tekintettel lenni erre, mint mások szükségleteire. Az Ön igényei nem mindig emelkednek fel a “szükségletek/igények/rendelkezésre álló idő” diagram tetejére, de néha igen, mint ahogy néha mások szükségleteit és szükségleteit helyezi előtérbe a sajátja előtt. De az Ön igényeit elég gyakran, optimális mértéknben figyelembe veszi.

A meghatározó kifejezés az “optimális mértékben”. Néha nem ez lesz a több, mert éppen valaki más szükségletei élveznek elsőbbséget, amelyre aktuálisan lehet jó ok, indok. Persze a rohanó világunkban mindenki elfoglalt és kevés idejevan. De vannak olyan esetek is, amikor neház, fájdalmas, ijesztő vagy zavaró helyzetben találja magát valaki, amely miatt figyelemre és támogatásra van szüksége. Nevezhetjük ezt megfelelő öngondoskodásnak. Segítséget kér, és remélhetőleg meg is kapja.

Facebook
Twitter
YouTube
Instagram