Hogyan működik a szomatizáció?
Sokan ismerjük a jelenséget, hogy a testi fájdalmaink, fura érzeteink – itt szúr, ott szúr, szédülünk, olykor nehezen lélegzünk – jelentkezése után felelősségteljesen orvoshoz fordulunk, ám meglepetésünkre kiderül, hogy nincs bajunk.
Ez a szomatizáció, amely nem betegség, hanem egyénenként változó hajlam lelkiállapotaink kommunikálására, átélésére testi élmények, változások formájában. Szomatizáció során úgy élhetünk meg testi tüneteket – például légzési, keringési és fájdalomtüneteket, hasi panaszokat – és tulajdoníthatunk magunknak betegséget, hogy az orvosi vizsgálatok során nem találnak a szenvedésünk mértékét részben vagy teljesen magyarázó szervi okot.
Amikor gyanúsak vagyunk magunknak
Az „eredménytelen” vizsgálat, a negatív eredmények azonban egyáltalán nem jelentik azt, hogy szomatizálnánk, előfordulhat az is, hogy nem történt még elég kivizsgálás.. Gyanút kelthet, ha már több negatív leletünk van, esetleg gyakran kényszerülünk betegállományba. Illetve a panaszaink változatosak, hullámzóak, nem állnak össze egységes kórképpé.
Beszédes lehet, ha a tüneteink – például az irritábilis bélszindrómára jellemző puffadás, hasfájás – egy jól kivehető stresszor után hetekkel, vagy tartós élethelyzetbeli változás során lépnek fel. A stresszor lehet külső és erős, mint a veszteségek, elhúzódó kapcsolati konfliktusok, de néha enyhe is, például ha egy perfekcionista személy nem érzi, hogy halad az életében. Ilyenkor hamar megjelenhet egy testi tünet is akár. Lehet belső konfliktus is az ok, például egy mélyen fekvő kapcsolati ambivalencia, vagy ha kizárjuk negatív érzelmeinket, indulatainkat, lehet, hogy a dühöt kísérő szívdobogás tűnik fel. Egy-egy erős, szervi hátterű fájdalom felébreszt minket. Szomatizációnál viszont éjjel nem ébredünk a fájdalomra, de nappal folyamatosan a „gyanús területeket” figyeljük. Közben kontrollálni akarjuk testi működéseinket: állandó orvoshoz járkálással, internetes orvosi cikkek olvasásával. A számtalan vizsgálat ellenére mégis elégedetlenek vagyunk, nem érezzük, hogy megértettek minket, ezért gyakran váltunk orvost. Minél több, hullámzóbb az újabb és újabb panaszunk, annál valószínűbb, hogy hangulatzavar is van a háttérben, és a magánéletünkkel kölcsönösen hatnak egymásra a tünetek.
Egy spektrumot képzeljünk el
Azt is mondhatjuk: ilyenkor a tüneteink mögött felsejlik a lelkiállapotunk – ez állhat akár a háziorvosi konzultációk egynegyedének hátterében is. Bár a közvélekedés szeret a hasonló jelenségekre úgy gondolni, hogy „ilyenkor a test beszél”, a „tünet metaforája megmutatja a konfliktust, és csak fel kell oldani azt”, sajnos ez nem így, ilyen egyszerűen működik.
Egyrészt a pszichoszomatika hajlamosító, kiváltó és fenntartó tényezők komplexebb összjátékán múlik: hozzájárul a biológiai sérülékenység, korábbi betegségek, hosszú távú stressz, fokozott testi tudatosság, érzelemfelismerési nehézség, katasztrofizáló gondolkodás, csökkenő aktivitás, betegségelőnyök, pszicho-neuroimmunológiai összefüggések (a lelki jelenségek hogyan fokozhatják a testi betegségek kockázatát az idegrendszer és az immunrendszer közvetítésével).
Másrészt a pszichés összetevőt is spektrumként érdemes elképzelni. Nem arról van szó, hogy a lélek „létrehoz” valamit: jobb megértést adhat egészségünk biológiai, pszichés, viselkedéses és társas-kulturális vetületeit azok egységében szemlélni.
