A projektív tesztek
A vonásokat, tulajdonságokat mérő kérdőívek eredményeiben valamiféle objektivitás mégiscsak van, velük a fő probléma inkább az, mennyire vehetők komolyan és mire is használhatók a kapott eredmények. Egészen más a helyzet az un. projektív tesztekkel, amelyeknél embereket ábrákról, képekről beszéltetnek, vagy éppen nekik kell rajzolniuk, esetleg csinálniuk valamit, aztán a kapott produktumot a szakember értelmezi. A projektív tesztek mögött az az elméleti feltevés áll, hogy a teszt hozzáférhetővé teszi a vizsgált személy tudattalanját, az mintegy kivetül a tesztre. A gond ezzel az, hogy nem csak a vizsgált személy, hanem a vizsgáló „tudattalanja” is rávetül a teszteredményre. A projektív tesztek a spekulatív pszichoanalitikus gondolkodásban gyökereznek, amely soha nem igazolt teóriákra és feltevésekre épül.
Sok egyéb projektív teszt van, ezek nagyon érdekesek, de egyként tudománytalannak minősíthetjük őket (Hunsley és mtsi., 2015). Sajnos a pszichológus szakma nem így gondolja; ezeket a teszteket tanítják és alkalmazzák. A sok teszt közül kiemelkedik a Ro, mivel ezt igen gyakran alkalmazzák és sok kárt okoznak vele.
A „Ro”-t szent tehénként tiszteli az egész pszichológus szakma, mindennaposan használják a klinikumban eldöntendő diagnosztikus kérdések esetén, s az igazságügyi szakértők kedvenc „fegyvere” többek közt bűnügyi, válási és gyermek elhelyezési perekben is.
A „Ro” egy mozgalom és egyben egy vallás. A hívek a tesztről több könyvtárat megtöltő tanulmányt és könyvet írtak már. Ezek közt persze vannak kétkedő, bíráló hangok is, de a többség csak szuperlatívuszokban szól a tesztről. Az még nem ellenérv a teszttel szemben, hogy mennyire bonyolult a felvétele és a kiértékelése, de azért azt érdemes megjegyezni, hogy aki egy vakbélműtétet kiválóan elvégez, még nem biztos, hogy szívsebésznek is beválna. Az meglepő lehet, hogy a világban nagyjából 8 kiértékelő rendszer van forgalomban: most akkor melyik az „igazi”? Lényeges az is, hogy a kutatások szerint a vizsgáló személye (neme, fizikai megjelenése, kommunikációs stílusa), a vizsgálat célja, a vizsgált személy etnikai hovatartozása, hiedelemrendszere, testi-lelki állapota, de még a vizsgáló helység berendezése is, alapvetően befolyásolja a teszteredményt. Egy vizsgálatban még jól képzett rorschachozók is olyan hibákat követtek el, amelyek miatt a megismételt tesztfelvételek eredményei lényegesen különböztek egymástól. Magyarán, ha valakivel pár hónap különbséggel megismétlik a tesztet, egészen különböző eredményt kaphatnak (Hunsley és mtsi., 2015). Ennek alapján miként lehet fontos döntésekben a tesztre alapozni? Hitelteleníti a tesztet az is, hogy a különféle kiszámolt mutatók alapján megállapított diagnózisok, személyiségvonások alig egyeznek más tesztek eredményével, és a Ro leginkább csak a pszichotikus tüneteket jelzi, azokat is azért, mert a zavart elméjű személyeknek már a verbalitásában megjelenik a bizzaréria, az inadekvátság, a gondolatrohanás és egyéb tünetek. Ez pedig a teszt nélkül is észlelhető. Más diagnosztikus kategóriák esetén a teszt megbízhatatlan (Hunsley és mtsi., 2015). Miként lehet a Ro-t validálni, ha nincs összefüggés más tesztek megállapításaival? (Erre a hívők válasza: a Ro „mélyebbre világít be„.)
Wood és munkatársai részletesen elemzik, mi tartja fenn a klinikusokban azt a hitet, hogy a teszt „tűpontosan” működik (Wood és mtsi., 2003). Sok tényező közül az egyik: a klinikus sok biográfiai adatot, előzetes diagnózisokat ismer, és a vizsgált személlyel való találkozáskor is rengeteg benyomást szerez az illetőről. A teszt kiértékelését ezek irányítják, és így nem csoda, hogy a klinikusnak az az élménye, hogy a teszt pontosan azt mutatja, amit ő is lát.
Igor Areh és munkatársai elemzik egy nigériai férfi menedékjogi kérelmét, aki arra hivatkozott, hogy homoszexualitása miatt üldözik Nigériában. A bíróság pszichológusokat kért fel annak vizsgálatára, a férfi valóban homoszexuális-e.
Több projektív teszt, köztük a Ro alapján a testület a kérdést nem tudta eldönteni, ezért a magyar kormány a kérelmet elutasította azon az alapon, hogy „nem tudta megállapítani a kérelmező általános szavahihetőségét.” „Arra a következtetésre jutottunk, hogy a Rorschach nem felel meg a javasolt szabványoknak, és hogy a pszichológusoknak tartózkodniuk kell a használatától a bírósági eljárásokban, még egyértelmű bírósági tilalom hiányában is.” írták a szakértők az ügy kapcsán megjelent nemzetközi publikációjukban (Aren és mtsi., 2021).
John Hunsley és szerzőtársai így zárják a Ro-ról szóló fejezetüket: „Amíg a Rorschach körüli viták nem rendeződnek, a Rorschach kortárs kritikusai valószínűleg továbbra is arra a következtetésre jutnak, hogy nincs elegendő tudományos bizonyíték a teszt további használatának igazolására” (Hunsley és mtsi., 2015).
Irodalom:
- Areh, I; Verkampt, F; Allan, A: Critical review of the use of the Rorschach in European courts Psychiatry, Psychology and Law 2021 1-23
- Bereczkei T.: Szondi és a modern biológia. In: Szondi Lipót. Szerk. Gyöngyösiné Kiss Enikő, Magyar Panteon, Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 1999, 158-166.
- Cox, CM: The early mental traits of three hundred geniuses (Genetic studies of genius, vol. 2.), Stanford Univ Press, 1926.
- Dr. Benson K: Orvosegyetemre akaron menni. Egészségünkért Alapítvány-MP&T, 1994.
- Duckworth, A:. Grit: The power of passion and perseverance, Vermilion,2016.
- Hunsley, J; Lee, CM; Wood, JM; Taylor, W: Controversial and Questionable assessment techniques.In: Lilienfeld, SO; Lynn, SJ; Lohr, JM: Science and pseudoscience in clinical psychology.The Guilford Press, 2015. pp:42-82.
- Lykken DT, Bouchard TJ Jr, McGue M, Tellegen A. Heritability of interests: a twin study. J Appl Psychol. 1993 Aug;78(4):649-61.
- Omata Waichiro; Tsuzuki Toshio: Berufswahl bei Epileptikern und Schizophrenen: über die Beitraege der schicksalsanalytischen Berufswahltheorie Szondis zur phenomenologisch-anthropologischen Psychopathologie. Szondiana, 1982 – 1
- Rushton JP, Bons TA. Mate choice and friendship in twins: evidence for genetic similarity. Psychol Sci. 2005 Jul;16(7):555-9.
- Stochholm K, Bojesen A, Jensen AS, Juul S, Gravholt CH. Criminality in men with Klinefelter’s syndrome and XYY syndrome: a cohort study. BMJ Open. 2012;2:e000650.
- Szendi G: A Szondi teszt, mint lateralizált pszichikus funkciók neuropszichológiai modellje. Végeken, 1993a, 4(4): 20-25.
- Szendi G: Pánik és paroxizmus. ELTE BTK, Pszich, 1993b.
- Vekerdy I:Az Eysenck-féle intelligencia vizsgálat adaptációja és hazai standard értékei. Szakdolgozat, ELTE BTK Pszich. szak, l975
- Wood, JM; Nezworski, MT; Lilienfeld, SO; Garb, HN: What’s Wrong With The Rorschach? Science Confronts the Controversial Inkblot Test. Wiley, Mar 13, 2003.
