A figyelem börtöne: Miért csak zsebeket lát a tolvaj?
A keleti bölcselet és a modern pszichológia egy ponton biztosan találkozik: nem a valóságot látjuk, hanem önmagunkat a világra vetítve. Amikor azt mondjuk, hogy egy zsebtolvaj csak a zsebeket látja a Buddhán, nem csupán egy erkölcsi tanmeséről beszélünk, hanem a humán észlelés alapvető korlátairól.
1. Szelektív figyelem és valóságészlelés
Az agyunkat minden másodpercben több millió információ árasztja el. Ahhoz, hogy ne omoljunk össze, szűrőket alkalmazunk. A szelektív figyelem mechanizmusa gondoskodik arról, hogy csak azt vegyük észre, ami számunkra „releváns”.
-
Szükséglet-alapú észlelés: A zsebtolvaj számára a túlélés (vagy a haszon) eszköze a zseb. Az ő idegrendszere erre van huzalozva. Számára a világ nem formák, színek vagy spirituális üzenetek összessége, hanem lehetőségek és kockázatok térképe.
-
Kognitív sémák: Mindannyian rendelkezünk mentális vázlatokkal (sémákkal). Ha valakinek a „zsákmány-szerzés” a domináns sémája, akkor a környezet ingereit ebbe a keretbe kényszeríti. A Buddha szobra – ami egy megvilágosodott művésznek az örökkévalóságot, egy hívőnek a békét jelenti – a tolvajnak csupán egy tárgy, amin ruha (és azon zseb) van.
2. A projekció: A belső világ kivetítése
A projekció (kivetítés) fogalma Sigmund Freudtól származik, de a modern pszichológia tágabb értelemben használja. Ez az a folyamat, amikor belső motivációinkat, félelmeinket vagy vágyainkat a külvilág tárgyaira vagy személyeire ruházzuk át.
-
A világ mint tükör: A tolvaj nem a Buddhát látja, hanem a saját tolvaj-mivoltát vetíti ki a helyzetre. Mivel ő maga zsebekben gondolkodik, a világot „zsebek halmazaként” definiálja.
-
Értékvakítás: A projekció nemcsak hozzáad a valósághoz, hanem el is vesz belőle. A tolvaj „vak” a Buddha lényegére, mert a saját belső tartalmai (a kapzsiság, a technikai fókusz) lefedik az észlelt objektumot.
3. Pszichológiai elemzés
Pszichológiai szempontból ez a jelenség a megerősítési torzítás (confirmation bias) egy formája. Az egyén olyan információkat keres a környezetében, amelyek alátámasztják a már meglévő világképét vagy aktuális céljait. A tolvajnak nem célja a spirituális fejlődés, így az agya egyszerűen „zajként” kezeli a szobor szakrális jelentéstartalmát, és csak a „jelet” (a zsebet) emeli ki. Ez egy hatékony, de végletesen beszűkült működési mód.
Bár hajlamosak vagyunk a „zsebtolvajt” egy tőlünk távol álló, negatív figuraként kezelni, az elv ránk is érvényes. Ez a jelenség rámutat arra, hogy mi is „zsebtolvajok” vagyunk a saját életünkben. Ha valaki (például a korábbi tapasztalatai alapján) elárulva érzi magát, minden kedves gesztusban csak a „zsebet”, azaz a rejtett manipulációt vagy a későbbi elhagyás előszelét fogja látni. Még ha egy „Buddha” (egy valóban tiszta szándékú ember) áll is előtte, az ő észlelése képtelen lesz befogadni a valódi lényeget, mert a saját belső bizalmatlansága determinálja a látottakat. Ebben az értelmben a tolvaj nem gonosz, hanem korlátolt: a saját múltbeli kondicionáltsága akadályozza meg abban, hogy a valóságot a maga teljességében lássa.
Összegzés
A mondás arra figyelmeztet, hogy a valóságérzékelésünk nem objektív kamera, hanem egy erősen manipulált belső mozi. Amíg nem vagyunk tisztában saját „tolvaj-természetünkkel” (azaz aktuális torzításainkkal és vágyainkkal), addig nem látjuk a valóságot, akár a legszentebb dolgokban is csak a saját kicsinyes céljaink eszközeit fogjuk felfedezni.
