Feldmár András válaszol:
– Bizonyos helyzetekre viszont mondod, hogy mi emberek gondolkodó lények vagyunk, és nem vihet el minket az érzelem. Nálad van olyan, hogy a mérleg nyelve másfelé billen? Vagy legyen mindig több a szív?
– Én úgy gondolkodom erről, hogy a frenosz eredetileg (görögül) mind a kettőt jelentette. A frenosz szóban még nincs elválasztva a szív és az agy. A skizofrén jelenthet hasadt szívet vagy kettéhasadt agyat. És angolul “broken hearted” az a valaki, akinek eltörött a szíve. Valahol eltörött a szíve. Az agya az már másodlagosan zagyvalodott bele. Na de mindegy is! Én nem azt mondom, hogy a Pascal nem logikus, sőt, én úgy gondolom, hogy minden gondolatnak van egy érzelmi alapja. És minden érzelemnek van egy gondolati alapja. Valahogy úgy, mint amikor elképzelsz egy jéghegyet: ami víz felett van, az a gondolkodás. A víz alatt van egy nagy jéghegy, ami mind érzelem. És amikor kijön a tengerből az érzelem, akkor eldugva a víz alatt nagyon sok gondolkodás van. Mert ahogy gondolkodok, úgy érzek, és ahogy érzek, úgy gondolkodok. Amikor például a Semmelweist megfenyítették az orvosok, hogy meri azt feltételezni, hogy az orvosok saját kezükkel fertőzik meg a nőket gyermekágyi lázzal, akkor az érzelmeik rontották el a gondolkodásukat. Mert nem akartak beleérezni abba, hogy évek óta akkor már öltek nőket, ha nem is tudatosan. De onnantól fogva tovább öltek nőket, mert nem akarták tudni. Nem gondolták végig, amit a Semmelweis végiggondolt. De rengeteg ilyen példa van: mint például amikor engem hülyének gondoltak a budapesti pszichiáterek, amikor azt mondtam, hogy nincs olyan orvosi betegség, mint depresszió, hanem az egy politikai és etikai probléma. Mert akit elnyomnak és nem szabad beszélnie, az deprimált lesz. Tehát ez egy politikai, nem egy biológiai dolog. Aztán persze van egy egész biopolitika, de hát ez mind arról szól, hogy a gondolkodás zsarnoki lehet. Például a Freud páciensei, az úgynevezett hisztérikus nők, tulajdonképpen forradalmárok voltak a férfi racionalitás zsarnoksága ellen. /FA/
