Mindannyiunknak van legalább egy ismerőse, vagy talán mi magunk vagyunk azok, aki képtelen érzelmi közelségbe kerülni másokkal. Ha a félelem, a ragaszkodás, az uralkodni vágyás és a jogosultság érzése közbelép, és nem engedi, hogy intimitásban részesüljünk kapcsolatainkban, akkor az ego neurotikus működésmódja érvényesül. Vajon miért érezzük akadályozva magunkat az intimitástól? Milyen helyzet aktiválja a neurotikus működést? Hogyan viselkedjünk, hogy énünk felébressze másokban a szeretetet?
Jung szerint az Én, vagyis az Ego, a szervező és irányítóközpontja a személyiségnek, amely kapcsolatban áll a külvilággal és a személyiséggel, feladata a kettő közti egyensúly megteremtése. Az egyén identitás érzéséért és kontinuitás (állandóság) érzéséért felelős. Ugyanakkor kapcsolatainkban az egészségtelenül működő ego az intimitás legnagyobb roncsolója, hiszen az intimitásban az „én” helyett a „mi” áll a központban. Valójában nem is létezik szuverén, szilárd én, hiszen mindannyian össze vagyunk kötve az összes többi emberrel.
Az egészséges ego
A jól működő, egészséges ego segít elérni céljainkat. Mivel befelé és kifelé egyaránt irányul, így belső szükségleteink és vágyaink mellett a külvilágot is számításba veszi. Az egészséges én felismeri a vészhelyzetet, és annak megfelelő cselekvésre bír bennünket. Helyesen felméri a lehetőségeket és lehetővé teszi szükségleteink megfelelő időben történő kielégítését. Így képesek vagyunk harmóniában élni legmélyebbről fakadó vágyainkkal és erkölcseinkkel, értékeinkkel. Az egészségesen működő ego egy érdekes tulajdonsága, hogy képessé tesz bennünket az ellentmondások elfogadására, mely szerint ugyanaz a személy egyszerre lehet jó és rossz, közeli és távoli, szerethető és utálatos.
A félelem
Ezzel szemben az ego rosszul (neurotikusan) működik, mikor elvonja figyelmünket életcéljainkról vagy gátol bennünket azok elérésében. David Richo buddhista pszichoterapeuta szerint a felfuvalkodott ego az intimitás legkönyörtelenebb ellensége. Ennek legfőbb megnyilvánulásai pedig szerinte nem mások, mint a félelem, a ragaszkodás, a feljogosítottság érzése és az uralkodni vágyás. Az olyan kijelentések, melyek azt sugalmazzák: „Mindig nekem van igazam” vagy „Csak úgy jó, ahogy én csinálom” vagy „Nekem nincs szükségem a változásra” az öntelt ego árulkodó jelei. Mögé nézve ezeknek a kijelentéseknek, a félelem megnyilvánulásával találjuk szembe magunkat.
Az öntelt egójú személyek valójában rettegnek a változástól,
hiszen akkor el kellene ismerniük, hogy tévedtek valamiben, esetleg el kellene gyászolniuk az addig oly nagy biztonságot nyújtó képet önmagukról. A félelem mellett a görcsös ragaszkodás szintén a neurotikus egóra jellemző tulajdonság. Miután a változás rettegéssel tölti el őket, így a neurotikus egójú személyek makacsul ragaszkodnak saját elveikhez és ahhoz, hogy a többiek is azok szerint éljenek. Így mutatkozik meg bennük az intimitás többi ellensége is: a mások irányítani akarása és az uralkodni vágyás.
A feljogosítottság érzése alatt természetesen nem az alapvető emberi jogokat értjük. Itt az elvárásról, követelőzésről és a sértett önérzet rosszindulatú vigaszáról van szó. „Te is megbántottál, így jogomban áll visszavágni!”-szerű gondolkodásmód amellett, hogy szenvedést okoz, kapcsolataink egyik fő tönkretevője.
Miután az ego nem egy stabil egység, így az is előfordul, hogy csak bizonyos helyzetekben aktiválódik a neurotikus működés. Ekként például a munkahelyi környezetben alapvetően egészségesen funkcionáló ego helyébe léphet a neurotikus működésmód, mikor a műszak után hazaérve családi/párkapcsolati problémáinkkal kell szembenéznünk.
Érdekes módon az ego képletes értelemben vett mérete fordítottan arányos azzal, hogy mennyire tölti be sikeresen szerepét. Így tehát a kisebb ego sikeresebb az életcél eléréséhez való segédkezésben. Szembetűnő továbbá, hogy az öntelt ego pontosan attól fél, amire oly nagyon vágyik és amit csak az egészséges működésmódon keresztül érhet el: az érzelmi közelséget. A megoldás nem az ego felégetésében rejlik, hanem abban, ha elemeire bontva újra összerakják. Richo szerint az intimitás legádázabb ellenségei ugyanis átformálva mind magukban hordozzák az ahhoz vezető utat is. Így a közelségtől való félelem helyett választhatjuk az elővigyázatosságot, mely segítségével megválogatjuk kinek adjuk szívünket. A görcsös ragaszkodás helyébe léphet az egymás mellett való kitartás a nehéz időkben. Az uralkodni vágyást elengedve az együttműködés nyerhet teret. A jogosultság érzését pedig felválthatja önmagunk egyenrangúnak látása.
Az ego egészséges működéséhez vezető út nem könnyű, de első lépésként kezdhetjük például a belátással, és ha sikerrel jártunk, akkor elsajátíthatjuk a bocsánatkérés mikéntjét is, mely lehet, hogy eleinte sokaknak nehezére esik, de csodákra képes az emberi kapcsolatokban.
Felhasznált szakirodalom:
C., S,. Carver, M., F., Scheier (2006). Személyiségpszichológia. Budapest, Osiris Kiadó
D., Richo (2002). Hogyan legyünk felnőttek párkapcsolatainkban. A tudatos szeretet öt titka. Budapest, Édesvíz Kiadó
