A láthatatlan munka olyan típusú munkavégzés, amiért nem jár fizetés, sőt, gyakran köszönet sem. Azokról a munkákról beszélünk, melyek elvégzését sokan természetesnek veszik, ám a hiánya azonnal feltűnik mindenkinek. Mértéke nemzetgazdasági szinten is jelentős, ha beleszámítanánk a GDP-be, az 25 százalékkal lenne magasabb.
Az érzelmi házimunka definíciója: azt a befektetett időt és energiát értjük alatta, amit a kapcsolatok ápolásával, figyelemmel kísérésével, a családi élet és a mindennapok szervezésével, a magunk és párunk érzelmi életének ápolásával töltünk – és ezt a munkát is jellemzően a nők végzik el a családban.
Ebbe a kategóriába tartoznak a háztartási feladatok, a gyerekek nevelése és a velük való foglalkozás, idősebb hozzátartozóink segítése, ápolása, de akár az önkéntes munka is. Mára a hagyományos férfi, női szerepekkel leírható családmodell ugyan átalakult, de ezzel együtt az otthoni munkamegosztás nem változott meg gyökeresen. Ezeknek a tevékenységek nagy része továbbra is a nőket terheli, általában kereső munkájuk mellett is. Az érzelmi házimunka egy olyan láthatatlan, és ezért sokszor nem megbecsült tevékenység, ami lényegében véve a család gyakorlati és érzelmi életének szervezését takarja, és általában a nőkre hárul.
Bár hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a nők jobban értenek az érzelmi házimunkához, mert nagyobb bennük az empátia, gondoskodók stb., valójában sok esetben a férfiak is el tudják látni ugyanezeket a feladatokat, hiszen a munkahelyükön is szerveznek, terveznek, irányítanak és fejben tartanak ezer tennivalót, határidőket. Sok esetben pedig emberek érzelmi életével kapcsolatos hivatásuk van. Arról nem beszélve, hogy mindenki ismer egy-két olyan családapát, aki valamiért egyedül maradt a gyerekekkel, és mégis helytáll, vagy elvált, de a manapság egyre terjedő felállásban – heti leosztásban, felerészben – vállalja a gyerekeket. Márpedig ez már az érzelmi házimunkával is komolyan együtt jár.
Sőt, látszik, hogy a nagyobb gyerekek lelki életének finomhangolásában sokszor tudatosan részt vesznek az apák, és az is egyfajta érzelmi házimunka, hogy néha látszólagos nemtörődömséggel, egy huszárvágással meg tudnak oldani megoldhatatlannak tűnő problémákat, pillanatok alatt elérve, hogy megnyugodjon akár feleség, akár gyerek. Tehát nem támasztja alá semmi, hogy ők kevésbé kompetensek lennének nagy átlagban az érzelmi házimunkában.
De ahogy a nők is el tudnak kényelmesedni egy kapcsolatban, úgy a férfiak is.
Másrészről van egy kis megalapozott bizalmatlanság is a nőkben a férfiak iránt, ahogy a fenti példa is mutatja, a részleteket nem tartják olyan fontosnak, esetleg a saját anyjuk születésnapjára a feleségük egy idő után jobb ajándékötlettel áll elő, mint ők maguk. Egyszóval a nők sem feltétlenül engednek át feladatokat, az esetleges őszinte elismerés pedig még előrébb viszi a folyamatot, hiszen egy-két olyan megjegyezés után, mint „Drágám, te mennyivel jobban értesz az emberek nyelvén, mint én!” vagy „Mennyi kedvesség van benned, mi mindenre gondolsz!”, a nő mindjárt motiváltabb lesz abban, hogy még több feladatot vállaljon magára.
Tehát a család alakulásával a szerepek is alakulnak, és végül az anyáknál landol az érzelmi házimunka nagy része vagy egésze. Ez persze nem is feltétlenül lenne baj, ha nem nyomná túl sok minden így is a vállukat: a hivatás, a karrier vagy egyszerűen a sok munka mellett a házimunka és ezer apró-cseprő részletnek tűnő feladat, ami azonban nem kis mentális munkát igényel. Egy idő után karácsonykor arra a megjegyzésre, hogy „Drágám, te sokkal jobban értesz az ajándékvásárláshoz, mint én!”, adott esetben egy anyuka két gyerekkel legszívesebben minden ajándékot a férje fejéhez vágna.
Ráadásul ma már egyre gyakrabban fordul elő olyan élethelyzet az úgynevezett szendvics generációban, amikor a gyerekek nevelése mellett idős szülőket is ápolnak az anyák.
Folytatása következik…
