A valóság a tudat illúziója – állítja egy világhírű tudós
Elismert, nemzetközi hírű anyagtudós legújabb publikációjában azt vezeti le, hogy a tudat a valóság alapja, és belőle származik az anyag, valamint a téridő.
Maria Strømme elfogadott, élvonalbeli kutató, aki már 2004-ben a nanotechnológia professzora lett az Uppsala Egyetemen – kinevezésekor ő volt Svédország legfiatalabb műszaki területen dolgozó professzora.
Maria Strømme
Uppsala Egyetem
Mi van akkor, ha a tudatot nem az agy hozza létre, hanem az maga képezi a valóság alapját? Ez az alappillére annak az új elméleti modellnek, amelyet Maria Strømme az AIP Advances folyóiratban tett közzé. E modellben a tudat létezése ontológiailag megelőzi a belőle keletkező teret, időt és anyagot: a tudat a valóság alapja.
Miként ragadtathatja magát ilyen ezoterikusnak tűnő gondolatokra egy anyagtudós?
Strømme leginkább a nanotechnológia területén végzett munkájáról ismert, ahol rendkívül kis léptékű anyagokat vizsgál. Ehhez képest új munkájában a lehető legnagyobb kérdésekre helyezi a hangsúlyt, beleértve az univerzum eredetét és szerkezetét. Ahelyett, hogy a tudatot a fősodratú tudomány bevett álláspontja szerint az idegi aktivitás mellékhatásaként kezelné, alapvető mezőként írja le, amely minden megfigyelt dolog alapját képezi, beleértve a fizikai anyagot és az idő folyását is.
A nanotechnológia – nagyon leegyszerűsítve – anyagokat épít és vizsgál nanométeres léptékben. A professzor kutatásai például gyógyszerbeviteli rendszerekre, szuperkondenzátorokra és cellulózalapú nanoanyagokra vonatkoznak. Ezek után a tudatfilozófia és a kvantumelméleti határterületek irányába tett lépése kissé olyan, mintha egy világhírű séf elkezdene asztrológiáról könyvet írni – a presztízs reális, a kompetencia az adott területen viszont sok szaktudós számára megkérdőjelezhető.
A tudományos közösségtől számos kritikát de elismerést is kapott, ugyanakkor intézményi visszautasítással nem találkozott. Sőt, az Uppsala Egyetem nemhogy nem határolódott el tőle, de magát a sajtóközleményt is az egyetem adta ki.
Valóban ez lenne az új elmélet a valóság és az univerzum felépítéséről?
„Igen, mondhatnánk így. De mindenekelőtt olyan elmélet, amelyben a tudat az első, és az olyan struktúrák, mint az idő, a tér és az anyag, csak utána jelennek meg. A kvantummatematika nyelvén ez egy ambiciózus kísérlet arra, hogy leírjuk, hogyan működik megtapasztalt valóságunk. Olyan fizikusok, mint Einstein, Schrödinger, Heisenberg és Planck hasonló gondolatokat kutattak, és én is az általuk megnyitott ösvényekre építek” – válaszolja Strømme a SciTechDaily-nek.
Strømme a kvantumfizika és a filozófia egyesítésével, kvantummatematikai köntösben évek során kidolgozott egy modellt, amely a modern fizikát a nem-duális filozófiai hagyományokkal köti össze. Az az alapgondolat, hogy a tudat a létezés legalapvetőbb összetevője, és hogy az egyes elmék egy nagyobb, megosztott mező kifejeződései.
Ebben a keretrendszerben a gyakran megmagyarázhatatlannak vagy szokatlannak bélyegzett élményeket, beleértve a telepátia jelenségét vagy a halál küszöbén átélt élményeket, nem természetfeletti eseményekként, hanem e kölcsönösen összekapcsolódó mező lehetséges kimeneteleként értelmezik.
Az volt a célom, hogy ezt a fizika és a matematikai eszközök nyelvén írjam le. Valóban misztikusak ezek a jelenségek? Vagy egyszerűen csak egy felfedezés, amit még nem tettünk meg, és amikor megtesszük, az paradigmaváltáshoz vezet majd?
Strømme a tudománytörténet korábbi fordulópontjaihoz hasonlítja javaslatát. Az emberiség egykor azt hitte, hogy a Föld lapos, később pedig azt feltételezte, hogy a Nap kering a Föld körül. Mindkét nézetet végül olyan modellek váltották fel, amelyek gyökeresen átalakították az embereknek a kozmoszban elfoglalt helyéről alkotott képét.
A létezés természetének régi-új víziója
A kutató azt sugallja, hogy elmélete hasonló elmozdulást indukálhat. Tanulmánya számos olyan jóslatot vázol fel, amelyek elvileg tesztelhetők a fizika, az idegtudomány és a kozmológia területén. Ezáltal messze túllép hagyományos anyagtudományi területén, és a tudattal, valamint az univerzum szerkezetével kapcsolatos egzisztenciális kérdéseket vizsgál.
Modellje azt is felveti, hogy az egyéni tudat nem ér véget a halállal, hanem visszatér abba a tágabb mezőbe, amelyből előbukkant. Strømme azonban ezt az elképzelést kvantummechanikai fogalmakkal, nem pedig vallási nyelvezettel fejezi ki.
Anyagtudós és mérnök vagyok, így megszoktam, hogy az anyagot alapvető dolognak tekintsem. De ezen modell szerint az anyag másodlagos – a tapasztalt dolgok nagy része csupán reprezentáció vagy illúzió.
Elmélete összeegyezteti a tudományt az ősi tudásokkal, hagyományokkal
Bár a művet teljes egészében matematikai gondolkodásmódon keresztül mutatja be, Strømme elismeri a hasonlóságokat a főbb vallási és filozófiai hagyományokban található témákkal. „A főbb vallások szövegei – mint például a Biblia, a Korán és a Védák – gyakran egy összekapcsolódó tudatot írnak le. Azok, akik ezeket írták, metaforikus nyelvet használtak a valóság természetével kapcsolatos meglátásaik kifejezésére. A korai kvantumfizikusok viszont hasonló elképzelésekre jutottak tudományos módszerekkel. Most itt az ideje, hogy a hardcore tudomány – azaz a modern természettudomány – komolyan elkezdje ezt vizsgálni.”
Maria Strømme a tudományos életben rendkívül magasan jegyzett és elismert szaktekintély, ami még inkább zavarba ejtővé teszi ezt a tanulmányát. Az Uppsala Egyetem professzoraként H-indexe kiemelkedő. A Svéd Királyi Tudományos Akadémia és a Svéd Királyi Mérnöki Tudományos Akadémia tagja.
Bár a szerző akadémiai elismertsége miatt a tanulmányt komoly szakmai fórumokon is jegyzik, a fizikusi közösség jelentős része továbbra is a metafizika határán mozgó spekulációnak tekinti a modellt.
