Idegenül cseng ez a kifejezés a fülünkben, nem forog gyakran a szóbeszédben, pedig a beszédzavarban…
Valóban nem forog gyakran a szóbeszédben ez a kifejezés, amely mégis a beszédzavarban érintett gyermekek 4,3 %-át érinti. Előfordul, hogy sokáig rejtve marad, mert az érintett személy „csupán” nagyon ügyetlennek tűnik. Ennél azonban többről van szó. A betegségből adódó kudarcok elkerülése, a személyiségfejlődés megfelelő alakulása érdekében érdemes minél korábban felfedezni és kezelni is.
A diszpraxia fogalma
A praxia szó cselekvéssorok tervezését, irányítását jelenti, ami meghatározott feladat érdekében történik. Tanulási folyamat eredményeként alakul ki. A praxia a saját test és környezet kölcsönhatásában megszerzett és elsajátított mozgás megfelelő alkalmazása. Magába foglalja, hogy
- a mozgássorok helyes időrendben követik egymást,
- a felesleges együttmozgások kiiktatásra kerülnek,
- a testséma és téri tájékozódás pontos.
A praxia zavara a diszpraxia, amely a saját test és a környezet kölcsönhatásának zavara. Idegrendszeri eredetű mozgáskoordinációs zavar. Fennállásakor hiába a mozgásos, gyakorlati tapasztalat, azt nem képes az érintett személy a megfelelő módon alkalmazni. Ayres szerint a szenzoros integráció zavarinak egyfajta megnyilvánulása, amely az érzékek – látás, hallás, tapintás, szaglás, mozgás – feldolgozását, összekapcsolását és az azokra adott megfelelő válaszadást foglalja magába.
A praxia zavarának súlyosabb megnyilvánulási formája az apraxia, a mozgásos tapasztalatok felhasználásának hiánya, elvesztése. A célszerű mozgásra, a gesztusok kivitelezésére, az eszközök megfelelő használatára, a tanult automatikus mozgásegyüttesek sima, gördülékeny kivitelezésére való képtelenség.
A diszpraxia megjelenése, jellemzői
A fejlődés során megjelenő diszpraxia esetén az érintett személy mozgásrepertoárja – ép mozgásrendszere ellenére – szűk, gyakran éri kisebb-nagyobb baleset, viselkedése önállótlan. Fennállása esetében a mozgáskoordináció fejlődése eltérő, a mozgássorozatok kivitelezése nehézséget jelenthet a gyermeknek.
A diszpraxia jellemzői:
- normál intelligencia
- érintett személy korának megfelelő kommunikációs képesség – kivétel lehet azonban, ha a beszédközpont is érintett
- átlagos vagy annál jobb memória
- helytelen vagy kialakulatlan testséma – például
- nem tud másokat utánozni
- nem képes megmutatni, illetve megnevezni, hol értek hozzá
- általános lassúság jellemzi, pl. öltözködéskor
- nehezen tájékozódik a saját testén
- a laterális dominancia (oldalság) kialakulatlan
- nehézkes a két oldal koordinációja
- téri tájékozódás nehezítettsége – például:
- könnyen eltéved
- váratlanul beleütközik emberekbe, tárgyakba
- rendszeresen felcseréli az irányokat
- nehézséget jelent a térképen való tájékozódás
- koordinálatlan mozgás eszközhasználatban, önkiszolgálásban, játékban, sportban – a mozdulataik darabosak, nehézkesek, kapkodóak, következetlenek, az alapvető kézügyességet kívánó tevékenységek, az aprólékos manuális mozdulatok, az írás, a vonalvezetés, az ollóhasználat nehézséget okoz számukra
- gyakran célszerűtlen cselekvéseket végeznek
A diszpraxia megjelenhet egyes testrészeket érintően, mint például az arcot, kezet, nyelvet érintően, de előfordulhat az is, hogy bizonyos tevékenységek zavaraiban nyilvánul meg, mint például a térben történő tájékozódás vagy öltözködés. Gyakran előfordul az is, hogy más betegségek is társulnak hozzá, mint például ujj-agnózia, diszgráfia vagy diszkalkulia.
A diszpraxia oka
A diszpraxia részképesség gyengeség, amely az agyi funkciók hibás működése következtében lép fel, mozgáskoordinációs zavart eredményez. A hátterében a testkép, a testséma, a téri érzékelés zavara áll.
A diszpraxia típusai
- ideomotoros diszpraxia, ún. ügyetlen gyermek szindróma: az előnyben részesítendő mozgások kiválasztásának, sorrendbe rendezésének zavara, tünetei közül a csúnya, olvashatatlan íráskép, az ügyetlen eszközhasználat hangsúlyozottan van jelen, előfordul, hogy a koordinálatlanság a beszéd zavarában is megnyilvánul
- ideátoros diszpraxia: a komplex cselekvéssorok végrehajtásának nehézsége, mint például a háztartási gépek kezelése, mosakodás
A diszpraxia, mint a mozgáskoordináció zavara, többféle mozgáshoz kapcsolódóan is megjelenhet. Az együtt-járó tünetek alapján az alábbi szempontok szerint csoportosíthatóak:
- konstruktív diszpraxia: testséma, orientációs és laterális dominancia zavar,
- téri diszkinézia: nehezített a mozgásfolyamat utánzása,
- okuláris diszpraxia: mozgó tárgy követésének nehézsége,
- verbális diszpraxia: idegrendszeri eredetű artikulációs zavar, esetében a beszédmozgások nehézkes működése jellemző, amely befolyásolja a pontos artikulációt, a beszédmozgások következetes végrehajtását. Előfordulhat, hogy a gyermeknek a bonyolultabb beszédhangok ejtése gondot okoz, képtelen rá, de az is lehetséges, hogy egy szó következetesen ugyanolyannak ejtése jelent nehézséget. A diszpraxiás gyermekek beszéde ezen kívül jellemzően egyhangú, dallamtalan, hangsúlynélküli és monoton.
Diszpraxia esetén javasolt terápiák
A diszpraxia nem megszüntethető, azonban fejlesztés, terápiás megsegítés mellett a tünetek enyhíthetőek. Mindenképpen ajánlott a mozgás- és testséma fejlesztése, valamint támasznyújtás a mindennapi tevékenységekben. Igen jó eredményt mutatnak a különféle Ayres-terápiák.
A fejlesztések során a nagymozgások pontosítása, a tempó, az irányok, a ritmus kontrolljának tudatosabbá tétele, a finommotorika, a szem-kéz koordináció, a tér-, irány- és formaészlelés fejlesztése, a testséma és testtudat erősítése a cél. Hangsúlyos fejlesztési terület továbbá az izomtónus-szabályozás és az egyensúlyi rendszert érő ingerek feldolgozásának javítása, a mindennapi tevékenységekben való részvétel és cselekvéssorok gyakorlása, valamint olyan eszközök használatának gyakorlása, melyhez mozgástevékenység kapcsolódik.
A diszpraxia másodlagos tünetei
A diszpraxia tehát többféle formában is megjelenhet. Előfordulhat, hogy látványosabban, de az is, hogy kevésbé látványosan van jelen. Az érintett személy számára azonban mindenképpen sok nehézséget okoz, ami kudarcok sorozatához, frusztrációhoz, szorongáshoz vezethet. A diszpraxia másodlagos tüneteként megjelenhet befelé fordulás, háttérbe húzódás, a mozgás kerülése, iskolai teljesítményzavar, viselkedészavar (inkább gyerekeknél) és depresszió (inkább felnőtteknél) is.
Segítség kérés
A diszpraxia a neurológiai betegségek közé tartozik. Szakember általi diagnosztizálását követően érdemes minél előbb elkezdeni a fejlesztő-terápiás foglalkozásokat. A helytelen vagy kialakulatlan testtudat és testséma ugyanis befolyásolja a cselekvés tervezését és irányítását, és meghatározza az iskolai tevékenységek minőségét is, mint például az olvasás és írás tanulást. A terápiás foglalkozások a betegséget megszüntetni ugyan nem tudják, sőt pubertáskorban még fokozódhatnak is tünetek, azonban segítségével célirányosan fejleszthető a mozgáskoordináció. A fejlesztés sokat javíthat a mozgásokon, finomítja, koordinálja, pontosítja azok kivitelezését, valamint hozzájárul a másodlagos tünetek elkerüléséhez, az érintett személyeknek ugyanis a mindennapi élethelyzetekben sok feszültséget okoz ez a betegség. Szakember segítségével mind a térbeli tájékozódás, mind a finom-motorika erősíthető, és ha nem is lesz tökéletes a térben való mozgás, az igazán feltűnő koordinációs problémák csökkenthetők, a kellemetlen bélyeg elkerülhető.
Összegzés
A diszpraxia, amely jórészt a fiúknál megjelenő idegrendszeri eredetű betegség, komoly nehézséget jelent az érintett személyeknek a mindennapok során. Azért, hogy a nehézségek okozta kudarcokból fakadó frusztrációt és másodlagos tüneteket lehetőleg elkerüljük és az érintett személy mindennapi tevékenységét megsegítsük, a gyermekek iskolai előmenetelét megtámogassuk, mielőbb érdemes szakember segítséget kérni és a terápiás megsegítést megkezdeni.
