- A leggyakoribb válási okok között a kölcsönös érdeklődés hiánya és a nem megfelelő konfliktuskezelés vezet.
- A kutatások szerint, ha a férfiak ilyen típusú nőket vesznek el, az jelentősen megnövelheti a válás kockázatát.
- Szerencsére a látszólag egyenlőtlen házasságoknak is megvan a maguk pozitív hatása a felekre.
Noha házasságkötéskor nem az az első gondolatunk, hogy a válás is benne lehet a pakliban, a statisztikákat látva fontos mérlegelni a jellemző problémákat, mielőtt úgy döntünk, hogy elköteleződünk. A legtöbb válást jellemzően az egyik fél kezdeményezi, a legfőbb válóokok pedig a kompatibilitás, a támogatás, az intimitás és a családi támogatás hiánya, továbbá a helytelen konfliktuskezelés. Ám bizonyos kutatók azt állítják, akadhat itt még egy számottevő buktató.
Innen tudhatjuk, hogy már baj van
A válási statisztikák arra is rávilágítanak, hogy – legjobb szándékunk ellenére – már a kezdetekkor könnyen kicsúszhat a kezeink közül az irányítás, például ha az egyedülléttől való félelem, az anyagi biztonság vagy a családi nyomás áll házasságkötésünk hátterében. És hogy miből sejthetjük, hogy már nagy a baj? Szakértők szerint
a kölcsönös érdeklődés hiánya, az elodázott sérelmek már arra figyelmeztethetnek, hogy rossz irányba tartunk.
A másik szomorú adat, hogy a házasságok több mint felében lehetett volna esély a pozitív végkimenetelre, ha a felek kicsit nyitottabbak egymás felé, időben megismerik a másik értékrendjét, erkölcsi nézeteit és jobban megértik a házassággal járó kötelezettségeket.
Ebből is látható, milyen sokat nyom a latban a partnerválasztás, a kezdeti időszak, mert ekkor még jut idő arra, hogy a rózsaszín ködön túl a kapcsolatot több oldalról is alaposan megvizsgáljuk. Kutatók egy csoportja most egy új szempontra is rávilágított: szerintük egy bizonyos típus mellett megnő a válás kockázata.
Nagyobb eséllyel lehet válás egy ilyen partnerrel?
Egy a férjek szemszögéből elvégzett vizsgálatból kiderült, hogy azok a férfiak, akik náluk sokkal vonzóbb nőkkel kötöttek házasságot, nagyobb eséllyel váltak el.
„Számos kutatás szerint azok a párok, akik nem egyeznek meg hozzávetőlegesen a fizikai vonzerő terén, kevésbé sikeresek romantikus kapcsolataikban” – mondta Madeleine Fugère, a Kelet-Connecticuti Állami Egyetem szociálpszichológia professzora.
Egy másik felmérés ezzel párhuzamosan pedig azt mutatta, hogy a legtöbb ember olyan partnerhez vonzódik, aki nem az ő „súlycsoportja”. A vizsgálat online társkeresési adatok alapján kimutatta, a férfiak és a nők 25%-al vonzóbb partnereket keresnek maguknál annak ellenére, hogy a legtöbbjük tisztában van saját vonzerejével és azzal is, milyen típusú társ számára lehet attraktív.
Ezeknek a pároknak a dinamikáját más kutatások is vizsgálták és sokan közülük hasonló eredményeket nyertek a résztvevők válaszai alapján. Egy 2012-es felmérés továbbá kimutatta, hogy a külsőleg nem összeillő párok kapcsolatai nemcsak diszfunkcionálisak lehetnek, hanem rövidebbek és kevésbé sikeresek is. Ennek oka azonban nem feltétlenül az, hogy az a fél, amelyik előnyösebb külsővel rendelkezik, ne lenne elkötelezett – a kevésbé vonzó fél lehet hajlamosabb a féltékenységre, ami megmérgezheti a köteléket.
Azért van némi remény
Született viszont olyan felmérési eredmény is, ami arra világított rá, hogy épp ellenkezőleg, inkább pozitív hozadéka van annak, ha választottunkat vonzóbb külsővel áldotta meg a sors. Benjamin Karney, a Kaliforniai Egyetem professzora 82 házaspárt kérdezett kapcsolati kihívásaikról és mindennapi életükről, a beszélgetések során pedig azt találta, hogy azok a férfiak, akik sokkal vonzóbb nőket vettek feleségül, összességében boldogabb férjek voltak. „Nem csak boldogabbak, hanem ezek a férjek segítőkészebbek is voltak, hatékonyabban és pozitívabban támogatták feleségüket a problémáik megoldásában” – mondja a szakértő.
Mi több, az is kiderült, hogy azok a párok, akik előzőleg, vagyis a romantikus kapcsolat kialakulása előtt már barátok voltak, könnyebben kezelték a vonzerőből eredő különbségeket. „A hosszabb ismeretség csökkenti a külső alapján történő párválasztás jelentőségét, tehát ha hosszabb barátság előzi meg a randizást, akkor a fizikai vonzerő kevésbé lesz fontos a kapcsolat kialakításában vagy fenntartásában.”
