Miről árulkodik a migrén?
A fejfájás az egyik leggyakoribb testi panasz. Az átlagnépesség 16 százalékát érintő migrénes fejfájás jellegzetessége az általában féloldali (esetenként mindkét oldalra kiterjedő), görcsös, lüktető, többnyire heves fájdalom.
Fokozott érzékenység
Érdekes, hogy a különböző ingerekre való fokozott érzékenység – azaz hiperszenzitivitás – sokszor a migrénes rohamok között is megfigyelhető, kinél erősebben, kinél gyengébben. A zajra, fényre való fokozott érzékenység mellett a bőrt érő ingerek – például a ruha érintése, a haj fésülése, az arc megmosása, szemüveg hordása – kellemetlen vagy akár fájdalmas is lehet. Ezt a jelenséget allodíniának nevezik. Kísérletileg is igazolták, hogy a migréneseknél különböző, már kisebb erősségű fájdalmas és nem fájdalmas ingerek (pl. vizuális és szagingerek) is nagyfokú kellemetlenséget okoznak, a fájdalomküszöb pedig a migrénes roham alatt alacsonyabb, mint a rohamok közti időszakban (szakszóval az interiktális periódusokban). Sőt arra utaló adatok is vannak, hogy a migréneseknek a fejfájásmentes szakaszokban is alacsonyabb a fájdalomküszöbe, mint a nem migrénes kontrollszemélyeknek. Ezekből az eredményekből arra következtethetünk, hogy a migrénes agy máshogyan dolgozza fel a szenzoros ingereket.
A különböző agyi képalkotó eljárásokat alkalmazó kutatások valóban rámutattak arra, hogy például a vizuális feldolgozásában részt vevő agyi területek – elsősorban az aurás migréneseknél – fokozottan működnek. Hasonlóképpen, fájdalmas hőinger alkalmazásával kísérletileg igazolták, hogy a fájdalom-feldolgozásban érintett agyi területek fokozottan, míg a fájdalom gátlásában érintettek kevésbé aktívan működnek a nem migrénes kontrollszemélyek agyműködéséhez viszonyítva. A képalkotó eljárásokkal lehetőség van a „nyugalmi állapotban” lévő agyi területek közötti kapcsolat feltérképezésére is. Ekkor a vizsgálati személyek azt az instrukciót kapják, hogy feküdjenek nyugodtan – vagy csukott, vagy nyitott szemmel, – és ne gondoljanak semmi különösre. Ezekben a vizsgálatokban arra keresik a választ, hogy melyek azok az agyi területek, amelyek ebben a nyugalmi állapotban egyszerre aktívak – azaz funkcionális összeköttetésben (konnektivitásban) vannak. Az ilyen típusú vizsgálatokban arra az eredményre jutottak, hogy a migréneseknél a különböző agyi területek közötti funkcionális konnektivitás eltérő a nem migrénesekhez képest. Különösen érdekesek azok az eredmények, amelyek arra utalnak, hogy a fájdalom feldolgozásában és szabályozásában szerepet játszó agyi területek kapcsolatai másképp alakulnak migrénes és nem migrénes résztvevőknél. Érdemes megemlíteni, hogy a fájdalom affektív (érzelmi) dimenziójának, azaz kellemetlenségének értékelésében szerepet játszó agyi területek – így például az elülső cinguláris kéreg, inzula és amygdala – más agyterületekkel való kapcsolatainak erőssége összefüggést mutat a migrénes fejfájás gyakoriságával és a migrén fennállásával. Ez arra utalhat, hogy maga a migrénes fejfájás egyfajta ismétlődő stresszorként hosszú távon hatással van az agy működésének alakulására. Vagyis a migrénes fejfájással együtt járó tünetek (pl. az allyodínia, a fény- és hangérzékenység), amelyek közül jó néhány a fejfájásmentes szakaszban is jelen van – és az ezekhez kapcsolható agyi aktivitás hosszú távon az agyi területek közötti kapcsolatok áthuzalozását eredményezheti. A gyakran együtt aktiválódó agyi területek közötti kapcsolatok ugyanis olyan erőssé válhatnak, hogy már nyugalmi állapotban is kimutatható lesz közöttük ez a fokozott, a normálistól eltérő funkcionális összeköttetés.
Úgy tűnik, hogy a fokozott érzékenység az érzelmi területen is megjelenik a migrénes személyeknél. Nem ritka a szorongás, a depresszív hangulat vagy akár különböző pszichopatológiák (major depresszió, szorongásos zavarok) előfordulása. A fejfájásmentes szakaszokat sokszor áthatja a fájdalomtól – vagy specifikusabban a következő fejfájástól – való félelem, szorongás. Emiatt a migrénesek túlzottan figyelnek a testük („fejük”) jelzéseire, hogy a következő roham elindulását meg tudják jósolni és „még időben” gyógyszert tudjanak bevenni. Ennek megfelelően alakítják a szociális programjaikat vagy akár a munkájukat, ami a korlátozottság érzésével társulhat. Ez pedig csak tovább romlik a migrénes roham alatt (amely pár órától akár 3 napig is tarthat), amikor is a munkavégzésre és a családi teendők ellátására való képesség csökken, a társas élet jelentősen beszűkül.
A rohamok kiváltói
A legtöbb migrénes fejfájással együtt élő meg tud nevezni különböző rohamot kiváltó (szakszóval trigger) tényezőket: időjárás-változást, alváshiányt, bizonyos élelmiszereket (pl. vörösbor, csokoládé), vagy éppen az éhséget, a menstruációt és a stresszt. Még ha a migrénes roham megbízhatóan kötődik is bármelyik triggerhez, akkor is nehéz előre megjósolni, hogy mikor változik meg az időjárás, mikor alakul ki egy akut stresszhelyzet, a menstruáció melyik napján indul a fejfájás vagy mikor nem lesz elég idő az alvásra. És valóban: egy kutatás adatai szerint csupán a migrénesek 4 százaléka tudta előre megjósolni, mikor lesz a következő rohama.
Sokan vizsgálták a stressz szerepét a rohamok kiváltásában. Egyes vizsgálatok arra utalnak, hogy a stresszel együtt járó fáradtság vagy érzelmi feszültség rövidebb-hosszabb fennállása előzi meg a rohamot, és nem ritka az sem, hogy a stresszt követő nyugalmi fázisban érkezik a fejfájás. Logikusnak tűnik, hogy ha tudom, mi váltja ki általában a migrénes rohamot, akkor azt megpróbálom elkerülni. Ha azt gondolom, hogy például a konfliktusok és az ezzel együtt járó pszichés feszültség – pl. düh vagy szorongás – szerepet játszik a fejfájás kialakulásában, akkor törekedhetek arra, hogy elkerüljem a konfliktushelyzeteket. Néhány vizsgálat arra utal, hogy ez a fajta elkerülő viselkedés hosszú távon nem feltétlenül gyümölcsöző. Gondoljunk csak bele, egy konfliktushelyzet kialakulása nem kizárólag rajtunk múlik, így teljes mértékű kontrollt nem tudunk gyakorolni felette. Bár rövid távon valóban hasznosnak tűnhet az elkerülő viselkedés, hosszú távon azonban feltehetően fokozza az adott kiváltó tényezőre való érzékenységet, azaz szenzitizáló hatással lehet. Az elkerülő viselkedéssel az is a probléma, hogy megerősítődik, mivel – tévesen – azt gondoljuk, hogy a migrénes roham hiánya a kiváltó tényező elkerüléséből fakad. S így az elkerülő viselkedés fenntartásával nincs lehetőség annak megtapasztalására, hogy a trigger nem mindig vezet rohamhoz. Vagyis, ha azt gondoljuk, hogy bizonyos helyzetek fejfájást provokálnak, akkor érdemes inkább megtanulni ezeknek a helyzeteknek a kezelését, vagy ezeknek a stresszoroknak a negatív hatását – pl. relaxációs tréningekkel, testmozgással – levezetni.
A betegség kialakulása – rizikófaktorok
Fontos leszögezni, hogy az akut roham kiváltásában szerepet játszó tényezők – azaz a triggerek -– nem egyenlőek a betegség kialakulásában szerepet játszókkal. Magának a betegségnek a pontos patomechanizmusa máig nem tisztázott. A tudomány mai állása szerint mind biológiai (pl. genetikai hajlam, bizonyos agyi ingerületátvivő anyagok), mind pszichológiai tényezők „közreműködnek” a migrén kialakulásában, illetve abban is, hogy a migrénes rohamok mennyire válnak gyakorivá. Egyeseknél havonta néhányszor vagy még ennél is ritkábban jelentkezik a migrénes fejfájás, de előfordulhat az is, hogy egy hónapban több mint 15 napon tapasztal valaki fejfájást. A migrénnek ez a krónikus formája kb. az átlagnépesség 2 százalékát érinti – leggyakoribb a 18-49 életév közötti nők körében.
Sok vizsgálat irányul azon tényezők azonosítására, amelyek az epizodikus migrént krónikussá „transzformálják”. Érdemes ezek közül kiemelni azokat a rizikófaktorokat, amelyek az életmóddal függnek össze, így módosíthatók lehetnek: ilyen pl. az elhízás és a túlzott koffeinfogyasztás. De a pszichiátriai zavarok, a gyakori fájdalomcsillapító gyógyszerhasználat, az alvászavarok is rajta vannak a rizikófaktorok listáján, amelyek szintén befolyásolhatóak lennének különböző módszerekkel. Ez azért is tűnik fontosnak, mert a krónikus migrénben szenvedők több mint fele negyedévente legalább 5 napot hiányzik a munkából vagy az iskolából, alacsony életminőségről számolnak be, sok fájdalomcsillapító gyógyszert fogyasztanak és az egészségügyi szolgáltatásokat is fokozottan igénybe veszik. Ezért nagyon fontos lenne megelőzni az epizodikus migrén krónikussá válását.
