Az élet fénye: új kutatás bizonyítja, hogy valóban ragyogunk
Egy új kutatás szerint minden élő organizmus, beleértve az embereket is, halvány fényt bocsát ki, amely az élet jelekéntragyog – és elhalványul, amikor meghalunk.
A Calgary Egyetem és a Kanadai Nemzeti Kutatási Tanács kutatói által végzett kísérlet szerint ez a különös „biofoton ” jelenség közvetlenfizikai bizonyítékot szolgáltat arra, hogy az élő szervezetek látható fényt sugároznak, amely az élet megszűnésével eltűnik. Ez a felfedezés újtávlatokat nyithat az orvostudományban és a mezőgazdaságban, miközben filozófiai kérdéseket is felvet az élet lényegéről.
A biofoton rejtélye
A biofotonok – vagyis az élő sejtek által kibocsátott ultra-gyenge fényrészecskék – fogalma nem új, de tudományos megítélése vitatott. Azelmélet szerint ezek a 200 és 1000 nanométer közötti hullámhosszú fények különböző biológiai folyamatok eredményeként keletkeznek.
Az élet fénye: új kutatás bizonyítja, hogy valóban ragyogunk Például a sejtek stressz hatására, például hő, méreganyagok vagy tápanyaghiány esetén, reaktív oxigénfajokat termelnek, amelyek energiátszabadítanak fel fotonok formájában. Ez a jelenség azonban olyan gyenge, hogy a környezeti elektromágneses hullámok és a test által termelthő könnyen elnyomhatja, így nehéz megfigyelni.
A Calgary Egyetem fizikusa, Vahid Salari és csapata mégis vállalkozott a kihívásra. Kísérletükben elektron-sokszorozó és hagyományostöltéscsatolt eszközkamerákat használtak, hogy megfigyeljék ezt a halvány fényt egerek és két növényfaj – a lúdfű (Arabidopsis thaliana) és aKislevelű sugárarália (Heptapleurum arboricola) – leveleinek esetében. Az eredmények megdöbbentőek: az élő egerek és a növények leveleijelentős mennyiségű biofotont bocsátottak ki, amely az állatok halála vagy a levelek sérülése után drámaian csökkent.
Hogyan vizsgálták a fényt?
A kutatók négy egeret helyeztek egy teljesen sötét dobozba, és egy órán keresztül rögzítették a kibocsátott fotonokat, mielőtt az állatokatelaltatták volna, majd további egy órán keresztül folytatták a mérést. Az elaltatott egereket testhőmérsékleten tartották, hogy a hőhatás nebefolyásolja az eredményeket. Az eredmények egyértelműen mutatták, hogy az élő egerek sejtjeiből látható fénytartományban fotonokérkeztek, míg a halál után ezek száma jelentősen csökkent.
A növények esetében a kutatók fizikai sérüléseket és vegyi anyagokat alkalmaztak, hogy stresszt idézzenek elő. A sérült levelek jelentősenerősebb fényt bocsátottak ki, mint az érintetlen részek, ami alátámasztja, hogy a reaktív oxigénfajok kulcsszerepet játszanak a biofotonokkeletkezésében. A kutatók szerint ez a fény a sejtek stresszreakcióinak lenyomata lehet, amely új lehetőségeket nyithat a nem-invazívdiagnosztikában.
Mit jelent ez számunkra?
Bár a biofotonok létezése és megfigyelése izgalmas, a kutatás még korai stádiumban van. A jelenség megértése forradalmasíthatja az
orvostudományt, például lehetővé téve a szövetek stresszállapotának távoli monitorozását anélkül, hogy invazív beavatkozásra lenne
szükség. Képzeljük el, hogy egy egyszerű szkenner segítségével az orvosok valós időben láthatják, mely szerveink vannak stressz alatt, vagy
hogy a mezőgazdaságban a növények egészségi állapotát monitorozhatjuk pusztán a kibocsátott fény alapján.
Ugyanakkor a kutatás filozófiai kérdéseket is felvet. Ha valóban „ragyogunk” az életünk során, és ez a fény eltűnik halálunkkal, vajon mit mond ez rólunk, mint élőlényekről? Talán az élet nem más, mint egy halvány, de állandó fény, amely összeköt minket a természet többi részével. A tanulmány, amelyet a The Journal of Physical Chemistry Letters publikált, egy lépéssel közelebb visz ennek a rejtélynek a megfejtéséhez,
miközben új kérdéseket is felvet.
Ez a felfedezés nem csupán tudományos áttörés, hanem egy szép emlékeztető is arra, hogy az élet, bármilyen törékeny is, valóban ragyog –
még ha csak halványan is.
