A kompartmentalizáció (rekeszesítés) egy olyan folyamat, amely során az információkat, gondolatokat, érzéseket vagy biológiai funkciókat elkülönítik egymástól, hogy azok ne zavarják egymást, ami lehet egy védekezési mechanizmus (pszichológia) a stressz kezelésére, vagy egy biológiai/kémiai folyamat a hatékonyság növelésére (biokémia), ahol a sejtek különböző rekeszekben (organellumokban) végzik a feladatokat.
A pszichológiában kompartmentalizáció egy olyan tudattalan vagy félig tudatos védelmi mechanizmus, amely lehetővé teszi az egyén számára, hogy egymásnak ellentmondó hiedelmeket, érzelmeket vagy értékrendeket éljen meg párhuzamosan, anélkül, hogy belső feszültséget (kognitív disszonanciát) érezne. Pszichológiai értelemben ez az elme „rekeszelése”: külön fiókokba zárjuk az életünk különböző területeit, és a falak megakadályozzák, hogy az egyik fiók tartalma beszennyezze a másikat.
-
- Elkülönítés: Az egyén tudatosan vagy tudattalanul elkülöníti egymástól a konfliktust okozó gondolatokat, érzéseket, emlékeket. A feladatok megoldása érdekében „fiókokba” pakolja őket, hogy ne zavarják a jelenlegi koncentrációt.
- Cél:
A stressz, a szorongás csökkentése és a fókusz fenntartása.
-
Elhárító jelleg: Sokszor illúziót kelt, hogy a problémát nem kell gyökeresen kezelni, csak „fiókba tenni”.
-
Kapcsolódó fogalmak: Disszociáció egyik formája, fragmentáció, énállapot-modellek.
- A mechanizmus működése
Normál esetben a kompartmentalizáció segíthet a túlélésben (például egy sebész kikapcsolja az érzelmeit műtét közben). Azonban patológiás szinten ez a képesség képessé teszi az egyént a tökéletes kettős életre (pl. szerető viszony esetében).
- Érzelmi izoláció: Az egyén képes puszit adni a férjének/feelségének, miközben fejben a szeretőjével váltott üzeneteken gondolkodik. A két világ között nincs átjárás; a házastárs iránti „szerep” és a szerető iránti „vágy” két külön mappa az agyban, amelyek soha nem nyílnak meg egyszerre.
- A bűntudat kiiktatása: Mivel a rekeszek el vannak szigetelve, az egyén nem érzi, hogy elárulja az értékeit. Amikor az egyik rekeszben van (pl. családi nyaralás), az ottani normák szerint él. Amikor a másikban (titkos csetelés), ott is „őszintének” érzi magát.
- Kapcsolata a személyiségzavarokkal (BPD és NPD)
Bár a kompartmentalizáció önmagában nem diagnózis, bizonyos zavaroknál ez a mechanizmus extrém módon felerősödik:
- Nárcisztikus (NPD) alkalmazás: A nárcisztikus egyén a „Hamis Szelfet” használja az egyik rekeszben (a tökéletes feleség/anya/társ), míg a másikban a saját szükségleteit elégíti ki gátlástalanul. A falak azért kellenek, hogy a „tökéletes kép” ne sérüljön.
- Borderline (BPD) és a Hasítás (Splitting): A hasítás a kompartmentalizáció egy radikális formája. Itt az illető nemcsak az eseményeket, hanem az embereket is rekeszeli: vagy „mindenhatóan jó” vagy „mindenhatóan rossz” valaki.
- A tárgyállandóság hiánya és a rekeszelés
A tárgyállandóság hiánya felerősíti a rekeszelést. Ha valaki nincs a látótérben, vagy éppen nem szolgálja az illető érdekét, a rekesz egyszerűen lezáródik.
- A mechanizmus sötét oldala: A gázlángolás előszobája
A kompartmentalizáció a manipuláció alapja. Mivel az egyén maga is elhiszi az adott pillanatban a rekesz tartalmát, rendkívül meggyőzően tud hazudni. Nem érzi a hazugság súlyát, mert abban a pillanatban a „másik valóság” nem létezik számára.
- Amikor szembesítjük az illetőt két rekesz közötti ellentmondással, a kettő közötti fal összemlik. Ilyenkor vagy lefagyás (némaság) vagy támadás (verbális vagy fizikai agresszió) várható amelyek a „rendszerhiba” jelei: az illető nem tud mit mondani, mert a két ellentétes valóság (pl. a hűséges házastárs és a hűtlen szerető) egyszerre próbál megnyílni, ami mentális bénultságot okoz.
Összegzés
A kompartmentalizáció nem egy passzív állapot, hanem egy aktív védelmi rendszer. Amely lehetővé teszi az egyén számára, hogy a biztonságot (házastárs) és az izgalmat (szerető) egyszerre birtokolja anélkül, hogy bármelyikről le kellene mondania, vagy bármelyikért felelősséget kellene vállalnia.
