A testvérféltékenység, – amikor egy gyermek a testvére iránt irígységet érez vagy rivalizál vele -, gyakori és természetes érzés az gyermeki kapcsolatokban. A pszichológia számos aspektusból tanulmányozza ezt a jelenséget, mivel a testvérféltékenység kihat az egyéni fejlődésre, az érzelmi egészségre és a családi dinamikára is. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a testvérféltékenység pszichológiai hátterét ls forrását.
Bevált módszerek a testvérféltékenység kezelésére:
A következő módszerek hasznosak lehetnek és segítenek abban, hogy a testvérek idővel jó testvérekké váljanak és elsősorban ne vetélytársat, hanem családtagot és barátot lássanak a másikban.
1. Egyéni figyelem: Fontos, hogy a szülők mindenkinek megfelelő egyéni figyelmet szenteljenek, és igyekezzenek gyermekük egyéni erősségeire és érdeklődési körére összpontosítani. Minden gyereknek legyen külön, „saját” ideje! Így megelőzhetjük, hogy valamelyik gyerekünk elhanyagoltnak érezze magát. Mindegyikük számára biztosítsunk olyan minőségi időt, amit csak vele töltünk, amikor csak rá figyelünk és azt élheti át, hogy most ő a legfontosabb számunkra. A gyerekek rugalmasak és együttműködőek, ha fel van töltve a „szeretettankjuk”, ehhez sokszor akár napi 10-15 perc is elég lehet, amikor azt csináljuk, amit ő szeretne.
2. Pozitív megerősítés: Minden gyermek különböző, és saját egyedi erősségekkel, pozitív tulajdonságokkal rendelkezik. A szülőknek érdemes kiemelniük és elismerniük ezeket az erősségeket, hogy a gyermekek megtapasztalják saját egyediségüket és értékességüket. Dicsérjük meg a gyermekeket az egyéni eredményeikért és jóságukért, és kerüljük az összehasonlításokat.
3. Igazságosság és Egyensúly: Az igazságosság és az egyensúly fenntartása elengedhetetlen. A szülőknek ügyelniük kell arra, hogy az erőforrásokat, az elismerést és a jutalmakat megfelelően osszák el a testvérek között. Az érzékeny és igazságos megközelítés segíthet csökkenteni a féltékenységet. Fontos, hogy ne legyen összehasonlítgatás, se leosztott szerepek. A szakértők egyöntetű véleménye, hogy amennyiben ez nem sikerül, akkor mindenki vesztesen kerül ki a helyzetből (szülők is), mert csak az egymás iránti rossz érzések erősödhetnek fel. Ezért ezeket érdemes kerülni és helyettük tényszerű megállapításokra szorítkozni, a testvér felemlegetése nélkül. Reagáljunk gyermekeink valódi igényeire és skatulyázás helyett a bennük rejlő lehetőségekre összpontosítsunk.
4. Birtokviszonyok: tartsuk tiszteletben gyermekeink tulajdonát. Ahogy a mi életünkben is vannak olyan tárgyak, szokások, amelyekhez ragaszkodunk, úgy lehet a gyermekeinknek is olyan tulajdona, amelyen nem szeretnének osztozkodni. Ne kényszerítsük őket arra, hogy ezeket a számukra fontos dolgokat mindenkivel megosszák. Minden gyereknek legyen egy-két olyan tulajdona, ami csak az övé (erre lehet egy külön helyet is – polcot vagy fiókot – kinevezni) és ő dönti el, hogy mikor és hogyan osztozkodik rajta. Persze lehetnek közös dolgok, játékok is, de mindenkinek legyen sajátja is.
5. Megelőzés: Ne hagyjuk, hogy elmérgesedjenek a veszekedések. Ha azt látjuk, zsákutcába jutott a kommunikáció közöttük, válasszuk szét őket egy kis időre, biztosítsunk mindenkinek saját teret, hogy megnyugodhassanak és felismerjék, nincs veszélyben a pozíciójuk. Néha minden testvérnek szüksége van külön kis térre és külön időre.
6. Megengedés: Ha lehetőséget biztosítunk arra, hogy a gyerekek maguk vívják meg egymással harcaikat – természetesen csak addig a pontig, amíg nem okoznak sem fizikai, sem lelki sérüléseket egymásnak – akkor nagyon hasznos szociális készségeket sajátíthatnak el, miközben az érzelmi intelligenciájuk is növekszik.
7. Kompromisszumok: Neveljük őket arra, hogy képesek legyenek kompromisszumot kötni és tárgyalni. Fontos, hogy gyermekeink képesek legyenek képviselni a saját érdekeiket, de az is, hogy megtanulják, mikor kell inkább kompromisszumra törekedni az érdekérvényesítés erőltetése helyett. Mutassuk meg, hogyan lehet megoldani egy helyzetet úgy, hogy mindenki elégedett legyen. Persze a legjobb példával mi, felnőttek járhatunk elöl, ezt sose felejtsük el!
8. Együttműködés: a testvérek kapcsolatának támogatása, a jó viszony kialakítása segíthet az egészséges kapcsolatok kialakításában. A testvérek közötti együttműködés és támogatás elősegítheti a kölcsönös tiszteletet és megértést. Ha közös tevékenységbe vonjuk be őket, vagy olyan célokat adunk nekik, amelyet csak közösen érhetnek el és a jutalom is közös, növeli a közöttük lévő együttműködést és összetartást.
9. Családi tevékenységek: a közös családi tevékenységek és események részvételével a gyermekek pozitív családi kötelékeket alakíthatnak ki. A közös élmények segíthetnek az érzelmek megosztásában és a kötelékek erősítésében. A közös, családi beszélgetések kiválóak arra, hogy mindenki megoszthassa a problémáit és az összes családtag érdekeit szem előtt tartva, közösen keressük a megoldásokat. Ezek a beszélgetések erősítik a családi összetartozást és az egymás iránti tiszteletet is.
10. Beavatkozás: Hagyni kell olykor, hogy mérgesek lehessenek, de nem szabad hagyni, hogy verekedés és a szitkozódás alakuljon ki. Egy példa: „Mit éreznél, ha a férjed egyszer csak hazahozna egy másik nőt a lakásotokba, aki csinosabb és fiatalabb is nálad, és őt dicsérné, ajnározná, ölelgetné a szemed láttára?”. Gyermekeink pontosan ezt az elkeseredettséget, mellőzöttséget és tehetetlen dühöt élhetik meg. A gyűlölködő kitörések („Bárcsak meg se születtél volna”) és egymás gyötrése mögött ilyen jellegű fájdalom áll. A düh elfojtása pedig nem jó, mert az elfojtott érzések előbb-utóbb más utat találnak magunknak. Szülőként fejezzük ki egyetértésünket a sértett féllel: „Megértem, hogy dühös vagy rá, de rosszul esik neki, ha ilyet mondasz rá. Nem vezetheted le rajta a dühödet. Gonosz szavak nélkül mondd el neki, hogy mi bánt.” Az „ő a testvéred, szeretned kell” típusú kijelentésektől is jobb tartózkodnunk, helyette mondjuk azt pl. hogy: „Értem, hogy mérges vagy rá, én is az lennék a helyedben, fújd ki magad és mondd el, mit érzel, mert nekem fontos vagy.”
11. Kommunikáció: A családban nyitott beszélgetéseket kell folytatni a gyermekek érzéseiről és tapasztalatairól. A gyerekeket bátorítsuk arra, hogy osszák meg érzéseiket. Az első lépés a testvérféltékenység kezelésében a nyílt és őszinte kommunikáció. A szülőknek fontos megérteni, hogy a gyermekek hogyan érzik magukat, és el kell különíteni az érzéseket az esetleges viselkedési problémáktól. A gyermekeknek lehetőséget kell adni arra, hogy kifejezzék érzéseiket, félelmeiket és aggodalmaikat. Feszült szituációkban először kérjük meg gyermekeinket, hogy hagyják abba a kiabálást és mindenkinek adjunk lehetőséget arra, hogy elmondhassa a saját verzióját a történtekről. Hallgassuk meg őket, de ne ítélkezzünk. Vezessük végig őket a konfliktuskezelés lépésein. Legközelebb már lehet, hogy maguk is tudni fogják.
12. Szabályok: legyenek szilárd, ugyanakkor rugalmas szabályaink. Az ilyen szabályok segítenek a gyerekeknek a világban való eligazodásban is. Arra azonban oda kell figyelnünk, hogy minden gyerekre ugyanazok a szabályok vonatkozzanak. Vonjuk be a gyerekeket a szabályok kialakításába, frissítésébe. Ha részt vesznek a gyerekek a döntéshozatalban, úgy érzik, hogy van kontrolljuk a saját életük felett. Amikor betartják a szabályokat, jutalmazzuk, dicsérjük meg őket.
13. Szakértői segítség: Ha a testvérféltékenység súlyos vagy tartós problémát okoz, a családnak érdemes szakember segítségét kérnie. A gyermekpszichológus vagy a családterapeuta segíthet az érzések megértésében és az egészséges megküzdési mechanizmusok kialakításában. A testvérféltékenység pszichológiai szempontú kezelése az egészséges családi kapcsolatok és az egyéni érzelmek fejlesztésére összpontosít. Az együttműködés, megértés és támogatás révén a családok képesek lehetnek az érzéseket pozitív irányba fordítani, erősítve ezzel az egymás iránti kötelékeket.
Összegezve:
A testvérféltékenység normális érzelmi reakció, a megfelelő kezeléssel és támogatással a család segíthet az egyéneknek ezekkel az érzéseikkel való megküzdésben és az egészséges kapcsolatok kialakításában. A pszichológiai szempontok figyelembevétele kulcsfontosságú a gyermekfejlődés támogatásában és az egészséges családi dinamika kialakításában.
A testvérféltékenységből fakadó harcokat teljesen megelőzni nem lehet és nem is szükséges, hiszen kell a gyerekeknek ez a fajta biztonságos gyakorlóterep otthon, amiből rengeteg mindent tanulhatnak, amit majd később az életük során kamatoztathatnak. Vannak olyan esetek, amikor viszont a testvérféltékenység és az abból fakadó problémák túlnőnek rajtunk, ilyenkor érdemes szakemberhez fordulni. Például a következő esetekben:
- a testvérféltékenységi konfliktusok olyan komolyak, hogy házassági problémához vezetnek
- valódi veszélye van annak, hogy egy vagy több családtag fizikailag megsérülhet
- a testvérféltékenységi harcok veszélyeztetik egy vagy több családtag önértékelését és pszichés jólétét
- a konfliktusok más pszichés problémákat is kiváltanak (pl. depresszió)
Általános érvényű szabály a testvérféltékenységből fakadó komolyabb problémák esetén is, hogy minél korábban kérünk segítséget, annál kisebb a sérülés veszélye és annál hatékonyabb és gyorsabb a megoldáshoz vezető út.
