Az álom vágyteljesítő sajátságát Freud dobta be a köztudatba, sziklánál is maradandóbbnak megírt Álomfejtés c. könyvével. Persze az álomjósok és álomfejtők maguk is e recept szerint dolgoztak, próbálták is kitalálni mindig a megrendelő vágyait, hogy aztán azt bárányáldozat, meg némi füstölés után kiolvashassák az álomból. Mert, mi a fenét szeretne hallani egy hadvezér, ha a döntő csata előtti álma jelentéséről tudakozódik álomfejtőjénél? Freud is könnyű helyzetben volt; üldögélt a dívány mögött, és asszociáltatta a betegeket álmaikról, világos, hogy kis csűrés-csavarás után oda lyukadtak ki, ami a pácienst éppen húsz-harminc éve folyamatosan foglalkoztatta. Ha meg nem jutottak sehova, akkor a beteg ellenállt.
Hiába, az emberek makacsul szeretnék hinni, hogy az álmoknak jelentése van, és erre a ki nem mondott legfőbb érv, hogy különben miért is lennének az álmok. A kérdés persze jogos, de az alvást nem rendelésre kaptuk, sem nem kigondolta valaki, hogy legyen nekünk ilyen, hanem a Föld sajnálatos forgómozgásának következtében váltakozó nappalhoz és éjjelhez való alkalmazkodás következménye. Éjszaka az élőlények – leszámítva az éjszakai élethez alkalmazkodott éjjeli állatokat és a T-Com díjszabásához alkalmazkodó internetezőket – általában nyugovóra térnek, testük lehűl, energiafelhasználásuk csökken – és álmodnak, mint az ember.
Persze, nem kérdezhetjük meg, mit álmodtál cicuskám, ha tényleg egy macskáról van szó, de Michel Jouvet tudta, hogy kell kérdezni; egy szikével átmetszett egy ideget, s ettől a macskák álmaikat lejátszották, vagyis vadászó mozdulatokat tettek, kúsztak, figyeltek, álmaik egerével játszottak. Mivel az emlősök alvása és álmodása nagyon hasonló, logikus, hogy embernél is ugyanaz a funkciója. Vagyis valamiféle szoftveres karbantartása a hardvernek.
Az egyik lehetséges funkció olyan, mint amikor a Windows kék ablakkal indít, és hibát keres a vinyón, vagyis megpróbálja kijavítani az adatstruktúrában keletkezett hibákat. A másik szóbajöhető funkció olyan, mint amikor a Windows Washer és egyéb helyfelszabadító programocskák törlik a gépből a napközben felgyűlt szemetet. A töredezettség-mentesítés is egy lehetséges modellje annak, ami álmodás alatt történik az agyban.
Speciel, Jouvet szerint éjszakánként a környezeti hatások butító és elszürkítő hatását próbálja az agy visszacsinálni.
Persze, mielőtt végleg unalomba fulladna ez a cikk, és éjszaka még az emlékét is törölné az agyad, visszakanyarodnék egy emberi fogyasztásra alkalmasabb szintre.
Szóval, ha nem is freudi-sherlock holmesi aprólékossággal, de egyfajta globális megközelítéssel az álmok sok mindent visszatükrözhetnek, leginkább az ember világélményét. Az álmoknak illene szépnek lenni, de mégis az 5-12 éves gyerekek 20-40%-a, a felnőttek 5-8%-a lát rémálmokat éjszakánként, a mentális betegek közt pedig még ennél is gyakoribb a rémálom. A rémálom olyan rossz álom, ami fel is ébreszti az embert. Freud, a nagy álomfejtő meglepő módon nem nagyon foglalkozott a rémálmokkal, hisz ez ellentmondott alapfeltevésének, miszerint az álomnak alvásőrző és vágyteljesítő funkciója van.
Politika és rémálom
A pszichológia nem tesz mást, mint megmutatja, milyen az emberi természet. Ha ez valakit felháborít, reklamálni a Gyártónál lehet.
Kelly Bulkeley alváskutató úgy gondolta, hogy a személyiség bizonyára visszatükröződik az álomtartalmakban, ezért, mivel a politikai hovatartozás Amerikában alapvető kérdés, kiválasztott egy csomó liberális („baloldali”) és konzervatív („jobboldali”) fiatalt (28 fiú, 28 lány), s megkérte őket, írják le álmaikat hosszabb időn keresztül.
Az álmok elemzése meglepő különbségekre mutatott rá a liberális és a konzervatív elköteleződésűek közt.
Röviden: a jobboldali személyeknek háromszor több a rémálmuk (összálom 50%-a), valamint az olyan álmuk, amelyben kiszolgáltatottak, s több az „életszerű” álmuk is; ezzel szemben a baloldaliaknak kevesebb a rémálmuk (összálom 17%-a), több az olyan álmuk, ahol urai a helyzetnek, többször van álmukban szerencséjük, és álmaik szimbolikusabbak.
Ráadásul a jobboldaliak rémálmai sokkal rémisztőbbek, több a fizikai veszély és az idegen környezet (idegen üldözi a sötét parkban), míg a baloldaliak rémálmai ismerős környezetben, ismerősökkel játszódnak, s mindig ott van a remény a pozitív kimenetelre (barátnője becsapta, de majd
!). Ahogy a szerző mondja, a jobboldaliak rémálmai sokkal rémálmabbak.
A baloldaliak álmaikban ritkábban kezdeményeznek agressziót, és ha mégis, az nem fizikai természetű (pl. veszekedés), míg a jobboldaliak gyakrabban agresszívek és ilyenkor az agresszió fizikai természetű.
A baloldaliak álmaiban több a szerencse és a barátságosság, és kevesebb a balszerencse, míg a jobboldaliaknak az álmaiban több a szerencsétlenség és kevesebb a barátságosság.
Érdekes példákat is hoz a szerző az álomelemzésekből. Pl. öt nő álmodott terhességről-gyermeknevelésről, s ebből két baloldali álom boldog volt (áldott terhesség), három jobboldali negatív (pl. nem kívánt terhesség).
Négy nő álmodta azt, hogy valamely családtagját megölik, ebből egy baloldali volt, három jobboldali. A szerző rámutat azonban, hogy a baloldali nő gyilkosos álma merőben eltér a három jobboldalitól, ugyanis a nő álmában aktívan beavatkozik, s az álom végén a meggyilkolt családtag is feléled, az álom megnyugtató véget ér. Ezzel szemben a másik három lány zokogva ébredt álmából.
Az erkölcsi értékek megjelenését is vizsgálta a szerző. Kiderült, hogy a jobboldaliak álmában az erkölcstelen dolgok úgy jelennek meg, hogy az rajtuk kívülálló okból alakul ki, a baloldaliaknak viszont általában dönteni kell jó és rossz között, s sikeresen ellenállnak a rossznak.
A szerző szerint a jobb és baloldali álmok egyik leglényegesebb különbsége, hogy a jobboldaliaknak álmaikban nincs hatalmuk a dolgok felett, míg a baloldaliaknak megvan a hatalma a dolgok irányítására.
A szerző nagy óvatosan tanulmánya végére két ellentétes értelmezést biggyesztett:
Ha liberális vagy, ezt a passzust ajánlom figyelmedbe: az álombeli különbségek azt tükrözik, hogy a jobboldaliak bizonytalanok, szorongóak, konfliktusoktól hajszoltak és emocionálisan elfojtottak, azért csatlakoznak a jobboldalhoz, hogy megkapják a hatalomnak és erőnek azt az érzetét, amely lelkük mélyén hiányzik belőlük. A baloldaliak viszont kreatívak, haladóak, és fantáziadúsak. Bíznak képességeikben és hajlandóak előretekinteni és meglátni a jövőben az új lehetőségeket.
Ha konzervatív vagy, ezt olvasd: Az alternatív értelmezés szerint a jobboldaliak realisták, fokozottan érzékenyek a való világ veszélyeire és értékelik a jó dolgokat a jelenben. Mi több, evolúciósan ez egy hasznos tulajdonság. A baloldaliak viszont irracionálisak, naivak, utópisztikusak és mennek saját fantáziáik után. Nincs kapcsolatuk a való élettel és csak vágynak a hatalom után, ami nincs nekik.
Dogmatizmus és rémálom
Mivel a szerzőt rengeteg támadás érte a jobboldal részéről, rengeteg rádió és tévéadás hőse, ill. áldozata volt, így ez a dodonai befejezés inkább előremenekülés volt a várható bírálatok elől. A két világfelfogás állandóan újratermelődik, a tekintélyelvű, vagyis az egyént a család ura akaratának alárendelő családokból általában konzervatív nézeteket vallók, míg a demokratikus családokból, ahol a családtagok azonos jogokkal bírnak, liberális érzelműek szoktak felnőni. Egyszóval: persze lehet választani az értelmezések közt, de azért a felkínált alternatívák sajnos nem egyenértékűek. Hogy a konzervatív nézeteket vallók miért rémálmodnak többet, arra választ adhatnak az un. dogmatikus személyiség-kutatás eredményei. A dogmatikus személyiség merev gondolkodású, negatív önértékelése van és negatívan lát másokat is, rugalmatlan, konzervatív, mások véleménye és a tekintélyek által erősen befolyásolható, fontosabb, hogy „ki mondja” annál, hogy „mit mond”. Az ilyen személyiség a világot veszélyesnek és ellenségesnek éli meg. Persze mondhatja erre bárki, hogy miért volna a dogmatikus személyiség egyenlő a konzervativizmussal? Maradjunk annyiban, hogy ezt nem én állítom. Mindenesetre ez a fokozott „veszélyérzet” magyarázat lehet arra, hogy miért álmodnak a konzervatívok több rémálmot. S mivel a liberális személyiség meg mindennek az ellentéte, cserébe hát jól alszik.
Mi a rémálom és kik rémálmodnak?
A rémálom-kutatásnak természetesen nem a politikai elkötelezettség vizsgálata a fő iránya, hanem egyéb személyiségtényezőket is méregetnek. Fontos azonban elkülöníteni a lidércnyomást a lidérces álomtól, már csak azért is, mert hogy ilyen szerencsétlenül hasonló a nevük.
Az alvás során van az un. gyorsszemmozgás fázis (REM vagyis rapid eye movement), ekkor a két szem mint két megvadult biliárdgolyó pattog ide-oda, s ekkor szoktunk nagyokat és színeseket álmodni. És van a Non-REM fázis, amikor a szemgolyók nem pattognak, és elvileg nem álmodunk, de azért gyakorlatilag mégis álmodunk, csak ezek az álmok uncsik, nem álomszerűek. Na ezzel azért kellett terheljelek, mert a lidércnyomás mindig Non-REM szakaszban jön, ilyenkor az ember általában egy rémeset kiált vagy sikolt, majd nagy félelmet és testi izgalmat él át – aztán alszik tovább, s később általában nem is emlékszik rá, mi történt. A lidércnyomás tehát leginkább azt viseli meg, aki a lidércnyomásos személlyel együtt alszik.Ezzel szemben a lidérces álom, vagyis a rémálom mindig REM szakaszban jelenik meg, és az ember sajnos nagyon is emlékszik rá, úgyhogy a visszaalvás nem egy leányálom, mert félelmetes álmaink is eléggé életszerűek szoktak lenni.
A lidércnyomás okát nem nagyon tudni, de a rémálmok, különösen az ismétlődőek hátterében szomorú gyermekkor, traumák, stressz és szorongás áll. Az un. poszttraumás stressz betegség egyik gyakori velejárója, akár évtizedeken át is, a visszatérő rémálmok.A rémálmodókat elég magas szorongásszint és a félelmekre való fogékonyság szokta jellemezni. Az ilyen embereknél gyakoriak a lelki betegségek, művészi hajlamaik lehetnek, kreativitás, nyitottság és sérülékenység jellemezheti őket, szociális kapcsolataik bizonytalanok, elidegenedettnek és kívülállónak érezhetik magukat. Patricia Garfield, a „Társaság az álmok tanulmányozásáért” elnöke szerint vannak univerzális rémálmok is, amelyek korokon és kultúrákon átívelve gyötrik az embereket. Egy konferencián kétszáz álomkutatónak olvasott fel álmokat, és azt kérte, állapítsák meg, milyen korban álmodták ezeket. A kutatók többsége nem tudta történelmi korhoz kötni a négyezer éves Gilgames eposzban leírt földrengés-álmot, ami egyfelől tanúskodik arról, milyen keveset olvasnak az álomkutatók, másfelől, hogy, akár álmodhatta volna valaki ezt a Los Angelesi földrengéskor is. Garfield univerzális álomnak tekinti az olyan álmokat, amelyek üldözésről-támadásról, szeretteink haláláról, fontos értékeink pusztulásáról, zuhanásról, stb. szólnak. Ámde, ha valakinek mondjuk egy iskolai tömegmészárlás után vannak ilyesmi álmai, az ne gondolja, hogy ő most éppen egy univerzális álomjelenséget lát.
Mit tegyünk, ha rémálmodunk?
Nem akarom a rémálmodókat megbántani, de ezt a tanulságos viccet el kell mondjam: Egy nőt egy hatalmas kéjsóvár férfi üldöz, elkapja és már majdnem megerőszakolja, amikor a nő sikoltozni kezd: segítség, segítség, meg akarnak erőszakolni. Mire a férfi: bocsánat asszonyom, de végül is Ön álmodik engem.
Tekinthetjük ezt akár gyógyító rémálomnak is, hiszen az egész álom idézőjelbe kerül attól, hogy a nőben tudatosul, hogy ezt ő álmodja.
Az un. tudatos álmodás technikájának felhasználásával pontosan ezt érhetjük el, hogy a rémálmot nem valóságként, hanem már álmodás alatt álomként éljük meg, sőt be is tudjunk avatkozni az események menetébe. Az abc.NEWS.com egy cikkben foglalja össze a rémálmodás kezelésének egy új technikáját.
Hősnőnk visszatérő rémálma volt, hogy menekül egy csapat üldöző elől, és egyszer csak egy szikla vagy magas épület tetejének széléhez ér – ekkor mindig verejtékben fürödve felébredt. Járt pszichoterápiába, szedett nyugtatókat, de semmi nem segített. Szerencséjére találkozott egy traumakezelésben jártas pszichiáterrel, aki az un. „képzeleti gyakorlás” technikáját javasolta neki, vagyis hogy dolgozza ki rémálombeli története egy másik befejezését majd újra és újra képzeletben gyakorolja be ezt a fantáziát. A módszer bevált, a rémálom többé nem tudott a régi módon lejátszódni. A módszert kipróbálták kétszáz nemi erőszakon átesett nő kezelésében is, és a rémálmok 90%-ban eltűntek. Vannak azonban, akik gondolni sem akarnak visszatérő rémálmukra, nekik ajánlott az a technika, amelynek segítségével megtanulnak a rémálom első képeinél felébredni.
