Párkapcsolati tojáshéj-tánc – avagy borderline partnerrel az élet
A párkapcsolat egy borderline személyiségzavarban szenvedő emberrel leginkább valamiféle tojáshéjtáncként írható le. Partnerének ugyanis olyan feszültségekre és kapcsolati történésekre kell felkészülnie, amelyek nem kevés szenvedést okozhatnak.
A viharos párkapcsolati események hátterében (elsősorban) a borderline fél – és valamennyire partnere – korai kötődésbeli és alapvetően kedvezőtlen kapcsolati tapasztalatai állnak. A borderline embernek nem volt jó gyerekkora – persze egyáltalán nem biztos, hogy látványosan rossznak kellett lennie, hiszen a BPD kialakulásában nem szükségszerű a fizikai és lelki abúzus. Általánosságban azonban elmondható, hogy a későbbi beteg több kapcsolati frusztrációt és több szülői érdektelenséget élt át a korai kötődés képlékeny időszakában, mint amennyi számára elviselhető és feldolgozható lett volna…
A hétköznapi (akár párkapcsolati) élet jelentéktelen eseményei aránytalan – és a külvilág számára értelmezhetetlenül „túlzó” – érzelmi reakciókat váltanak ki nála, melyeknek súlyozatlansága és aránytalansága előtt értetlenül áll, a környezet visszajelzései értelmezhetetlenek számára. Neki nincs „kicsi” vagy „nagy”, „jelentős” vagy „jelentéktelen” esemény – neki most, itt és ekkor van sérelme. Rettentő érzékeny a visszautasításra. És minthogy nagyon szeretné a világot – beleértve a párkapcsolatát is – mindig vágyai és elképzelései szerint irányítani, gyakori élménye a „visszautasítva levés”. Ha valami nem az aktuális elképzelései szerint alakul, magát érzi elutasítva, nem látja be, hogy a dolgok állása ilyen. Ez pedig nagyon érzékenyen érinti, hiszen központi lélektani konfliktusa az állandó kétely önnön létezése felől. Emiatt folyton megerősítésre vágyik a környezettől: ő van, létezik, és minden porcikájában elfogadható.
A jelentős másiknak (partnerének) állandóan ezt kell tükröznie, máskülönben kétségbeesik, kétségbeesésében pedig kiállhatatlanná válik, „eltolja magától” a másikat, miközben létfontosságú számára, hogy tartozzék valakihez, akibe csimpaszkodni és akire támaszkodni lehet, és aki nem félelmetes, sem a(z érzelmi) közelsége, sem pedig a(z érzelmi) távolsága miatt. Ugyanakkor épp a korai élmények maradandó hatása miatt fél érdemben belemenni a párkapcsolatba, fél bárkit is felnőtt módon – azaz az autonómiát és az integritást kölcsönösen tisztelve – közel engedni magához.
A borderline személyiségzavaros személlyel való élet súlyosan bántalmazó kapcsolat. Csak egy részüknek van önkritikája, sokuk pedig – különösen szűk családi körön belül – egyáltalán semmiféle önkritikát vagy erkölcsöt nem mutat. Sajnos az ilyen típusú borderline páciensek nehezen gyógyíthatók, mert ragaszkodnak minden fogyatékosságukhoz, betegségtudatuk (morbustudatuk) nincs, vagy menekülnek a beismeréstől. Ugyanakkor – mivel borderline-ok – többnyire a legközelebbi családtagjaikat okolják mindenért. Az alkoholista pszichopátiához hasonlóan viszont a külvilág előtt el akarják rejteni tetteiket, amiket otthon vagy a másik életükben tesznek, mert tudják, hogy azok a társadalom előtt vállalhatatlanok. Sok esetben a megfigyelő számára csak ebből látható, hogy a borderline nem elmebeteg, azaz felfogja, hogy családon belüli viselkedése szégyenteljes, nem vállalható, de betegségénél fogva a családját (illetve párját) e téren (is) sokkal kevesebbre becsüli, mint az idegeneket. A pszichológia – amely azt hangsúlyozza, hogy a borderline páciens kapjon állandó megértést, türelmet, és még több és több türelmet, ugyanakkor – halmozottan kiemeli, hogy a borderline személy hozzátartozói és családja fontosabb, mint a borderline személy. Nem a beteg az első, hanem az áldozatai. Nem a bántalmazó, hanem az általa bántalmazottak.
A borderline személyiségzavaros személy jellemzői:
– Félelem az elhagyástól, ami miatt görcsösen ragaszkodnak vagy eltaszítják a másikat.
– Instabil és intenzív kapcsolatok, amelyekben az idealizálás és a lebecsülés váltakozik.
– Identitászavar, amelyben az önkép, az önérték és gyakran változik. A személyiség változékony, instabil.
– Impulzivitás és önpusztító viselkedés, amely kockázatos vagy káros tevékenységeket foglal magában (túlköltekezés, titkos hitelkártyák, eladósodás, drog, alkohol, gyakori szexpartnerváltás, veszélyes autóvezetés stb.).
– Hangulatváltozások, amelyek gyorsan és hevesen követik egymást.
– Dühkitörések, amelyek aránytalanok vagy nehezen kontrollálhatók (a borderline súlyosan bántalmazó mind verbálisan, sokuk pedig fizikailag is).
– Disszociáció, amelyben a valóságtól elszakadnak vagy elveszítik a kapcsolatot (emiatt a borderline áldozatai gyakran azonosítják a borderline-t elmebetegséggel).
– Önkárosítás vagy öngyilkossági gondolatok, amelyekkel a fájdalmat vagy a bűntudatot próbálják enyhíteni.
A borderline személyiségzavar egy olyan mentális állapot, amelyben az érintett személy nagyon instabil az érzelmeiben, a kapcsolataiban és az önértékelésében. Gyakran küzdenek az elhagyatottság félelmével, és ezért vagy túlságosan ragaszkodnak valakihez, vagy eltaszítják maguktól (elkerülő viselkedés, kötődés). Impulzivitásuk és érzelmi labilitásuk miatt sokszor nehezen maradnak hűségesek, és keresik az új ingereket, amelyekkel el akarják terelni a figyelmüket a belső fájdalmaikról, vagy pl. a gyakori üresség- vagy elhagyatottságérzésről, amelyek a betegség tünetei. Számukra a szexualitás is egy módja lehet az önértékelés növelésének, a magány elkerülésének, vagy az érzelmi kötődés kifejezésének, de ez nem jelenti azt, hogy valóban szeretik a partnerüket/partnereiket. Gyakran nem tudják kezelni a konfliktusokat, és ezért vagy elmenekülnek, vagy agresszívek lesznek, ami tovább rontja a kapcsolatukat. Szükségük van a szeretetre és a támogatásra, de nem tudják elfogadni, hogy valaki feltétel nélkül szereti őket, és ezért folyamatosan tesztelik a másik elkötelezettségét. (Miközben ők nem köteleződnek el.) A borderline-osoknak gyakran nincs reális képük arról, hogy mit jelent egy egészséges és kiegyensúlyozott párkapcsolat, és ezért vagy túl sokat, vagy túl keveset várnak el a partnerüktől.
Fontos, hogy a családtagok ismerjék fel, hogy a BPD-s személy érzelmi világa nagyon változékony lehet, és megértők legyenek az érzéseik iránt. Ugyanakkor a határok kijelölése és az egészséges kommunikáció is kulcsfontosságú. Ne felejtse el, hogy a családtagoknak is szükségük van a saját érzelmi jóllétükre.
A jelenlegi szakmai közmegegyezés szerint a borderline személyiségzavar nem gyógyítható (ezt többen cáfoljuk), de kezelhető pszichoterápiával és gyógyszeres terápiával. Segítségre van szükségük ahhoz, hogy megtanulják felismerni és szabályozni az érzelmeiket, javítsák az önértékelésüket, és fejlesszék a kapcsolatteremtő, kommunikációs és konfliktuskezelő készségeiket.
A borderline-osok szerettei tájékozódjanak a betegségről, és hogy megértsék, hogy a borderline-os viselkedése nem a családja hibája, és nem is személyeskedés. A borderline-osok szeretteinek szükségük van a saját határaikra, a türelemre, az empátiára, és a saját lelki egészségükre is. Ha egy borderline-os notórius megcsaló, csavargó, drogozó, bántalmazó, hisztériás vagy verekedő, az nem jelenti azt, hogy nem szereti (vagy hogy szereti) a családtagjait, de azt sem, hogy a családjának mindent el kell fogadnia. A családtagoknak jogukban áll dönteni arról, mit tartanak elfogadhatónak, és hogy milyen feltételekkel maradnak a kapcsolatban.
A házastársnak és a családtagoknak nem kell mindent megbocsátaniuk, ha ez sérti a méltóságukat, vagy veszélyezteti az egészségüket (pl. kicsapongó szexuális élet, vagy hisztériás kitörések, vagy bántalmazó, agresszív viselkedés esetén).
A házastársnak és a rokonoknak nem kell egyre több szeretetet adnia, ha ez nem talál viszonzásra, vagy ha ez nem elég a borderline-osnak. A házastársnak vagy a családnak fontos, hogy gondoskodjon magáról is, és hogy keressen segítséget, ha úgy érzi, hogy nem bírja tovább a helyzetet.
A házastárs és a rokonok szeretete és megbocsátása általában nem akadályozza meg a BPD-s személyt a további félrelépésben, a további követelőzésekben, a további titkos adósságokban, a dühkitörésekben, a verekedésekben, semmiben. Valójában a BPD-s személyek gyakran kihasználják a hozzátartozóik szeretetét és megbocsátását, hogy folytassák a zűrzavaros és bántalmazó életmódjukat, ezen belül a hűtlenség teljes spektrumán is.
A BPD-s személyek gyakran manipulatív viselkedést tanúsítanak, hogy elérjék, amit akarnak. Ez a manipuláció a családjuk megbocsátására is kiterjedhet. Azaz nem úgy működnek, mint a többi ember. Ha a borderline megbocsátásban részesül, sokszor azonnal elkezd azzal visszaélni, és indokolatlan, kártékony és erkölcstelen előnyökre próbál szert tenni. A borderline személyiségzavar gyakran párosul nárcisztikus és/vagy antiszociális személyiségzavarral.
Ha Ön BPD-s házastársa vagy más közeli hozzátartozója, fontos, hogy vigyázzon magára. Ne tegye tönkre a saját mentális egészségét a házastársa viselkedése, követelőzései, félrelépései, anyagi féktelensége, felelőtlensége, botrányokozásai, bántalmazásai stb. miatt. Kérjen segítséget terapeutától vagy tanácsadótól, hogy megtanulja, hogyan húzza meg a határait, hogyan kommunikáljon hatékonyan a rokonával vagy házastársával, és hogyan éljen boldog és egészséges életet. Fontos, hogy vigyázzon a saját mentális és fizikai egészségére.
A borderline személyiségzavarban szenvedővel való együttélés nehéz lehet, de nem lehetetlen. A megfelelő segítséggel és támogatással boldog és egészséges életet élhet, annak ellenére, ha a borderline egész életében hullámvölgyekben és csapongásokban fog élni.
