A legtöbb embernek személyes, sőt irodalmi ismeretei is vannak arról, mennyire különbözően barátkoznak egymással a férfiak és a nők. Ahogy változik a világ, úgy változnak ezek a kapcsolatok is.
Kétségtelen, hogy a férfiak és nők közötti barátság természetének vannak olyan vonásai, elemei, amelyek évszázadok, évezredek óta nagyjából változatlanok. Evolúciós távlatokban értve ezt, hiszen az írásbeliség korának kezdetétől az újkorig mind a férfiak, mind a nők barátságáról – és oly sok minden másról is – többnyire férfiak értekeztek, így e kor valóságáról csak közvetve kapunk ismeretet.
Ám kutatásokból sok mindent megtudhatunk a férfi- és a női barátságok természetéről. Mindenekelőtt azt, hogy a férfiak és a nők baráti kapcsolatai annak ellenére különböznek egymástól, hogy a nők és a férfiak hasonlóképpen gondolkodnak magáról a barátságról. A férfiak barátságának az alapvető jellemzői a bátorság, a hősiesség, a kötelességtudat és a hűség, a nőknél pedig a bizalom, az intimitás, a gondoskodás kerül előtérbe.
Természetesen mindkét kapcsolattípust meghatározzák a közös tevékenységek, a közös helyzetek és a közös érzelmek jellege. Míg a nők inkább együttműködésre és személyközi érzékenységre, a férfiak szabályrendszerekhez kötött tevékenységekben való versengésre szocializálódnak. A férfiaknak látszólag több barátjuk van, mint a nőknek, viszont a kevesebb barát (és a többi, másféle személyes kapcsolat) ugyanolyan szintű segítséget nyújt a számukra. Ezért a barátok száma alapján a férfiak előnyösebb helyzetét feltételezhetnénk, a felmérések arra utalnak, hogy a nőknek legalább olyan arányban vannak érzelmi, támogató, intim kapcsolataik, mint a férfiaknak, és a kapcsolati erőforrások hozzáférésének tekintetében sincsenek rosszabb helyzetben. Lehet, hogy a férfiak kevesebbet várnak el a barátaikról, viszont ezzel a kevesebbel is elégedettebbek.
