Mert egyébként bármivel lehet vitatkozni, de abban vitathatatlanul kialakult valamiféle társadalmi konszenzus, hogy az autópályákon normál tempóval haladók seggébe mászó villogók, veszélyesen előzők, „tahóparkolók”, illetve biciklis- valamint gyalogosterrorizálók a legtöbb esetben valamilyen német prémiummárkában terpeszkednek. Nevesítsük: leginkább a BMW-sekről és audisokról van szó, és ha neked még soha nem volt semmilyen negatív élményed ezzel a halmazzal, akkor nagyon szerencsésnek mondhatod magad.

Lönnqvist professzor most egy kutatással is alátámasztotta a gyanút, melynek szemelvényének címe nem igazán mondható tudományos értelemben túl igényesnek, de legalább figyelemfelkeltő. Így szól:

Nem csak seggfejek vezetnek Mercedest. A kellemetlen férfiakon kívül lelkiismeretes emberek is vesznek magas státuszú autókat

Ne tévesszen meg az engedékeny cím! A tanulmányban a prof minden kertelés nélkül leírja, hogy a német prémiummárkákkal közlekedők nagyobb eséllyel veszik semmibe a szabályokat és vezetnek felelőtlenül, mint bármely más csoport tagjai. Lönnqvist 1892 finn fogyasztót kérdezett meg, melynek során a kutatás résztvevőinek nemcsak arról kellet nyilatkozniuk, hogy milyen autójuk van, de egy személyiségtesztet is ki kellett tölteniük.

A résztvevőket aztán a válaszaik alapján a pszichológiában jól ismert ötfaktoros modell (extraverzió-barátságosság-lelkiismeretesség-érzelmi stabilitás-intellektus) segítségével csoportosította, így kiderült, hogy az egoista, konfliktuskereső, makacs, barátságtalan és empátiára képtelen férfiak jellemzően magas státuszú autókkal járnak, külön kiemelve a Mercedest, a BMW-t és az Audit.

A kutatás ráadásul azt a kitételt is megcáfolja, mely szerint „a gazdagság hiteti el az emberrel, hogy nem vonatkoznak rá a szabályok. Lönnqvist szerint ugyanis „a gazdag seggfejek már a meggazdagodás előtt is gyökerek voltak”, mondja a professzor

Hogy ne lehessen részrehajlással vádolni a professzort, a tanulmány arra is kitér, hogy a bunkókon kívül egy másik csoport is előszeretettel vásárol nagy értékű német autókat. Ők azok a tehetős emberek, akik „tiszteletre méltóak, ambiciózusak, megbízhatóak és jól szervezettek”. Itt azért még azt is megjegyzi, hogy míg az előbb tárgyalt bunkók mind férfiak, a második, pozitív csoportban már mindkét nem képviselői megtalálhatóak.