Lelki betegség? Az érzelem hiánya.
Az 1970-es években Peter Sifneos pszichiáternek köszönhetően egy új fogalom bővítette a pszichológiai szakkifejezések körét: az alexitímia.
Kezelése
Az alexitímia kezelése lehetséges – de a páciens számára általában nem kívánt folyamat, mivel ha szembesül saját érzéseivel, szorongani kezd. Pszichoterápiás kezeléssel van mód az alexitímia gyógyítására, de nem lehet rövid időn belül nagy eredményeket várni.
A hideg, távolságtartó emberből hosszadalmas kezelés során válhat olyan személy, aki némiképp már képes saját érzelmeit felismerni, elfogadni és másokét is átérezni. Az alexitímia kezelése során hatásosnak bizonyul a relaxációs technikák, a csoportterápia alkalmazása, valamint a biofeedback is, amely kiegészíti az orvosi kezelést: meg lehet tanulni vele az egyes testi funkciók akaratlagos irányítását.
Biológiailag adott az érzelmek átélésének képessége, mégis nagyon eltérő módon „használjuk” őket, attól függően, milyen kulturális közegben – és azon belül is milyen családban nevelkedtünk.
Az érzelem és értelem kapcsolata
Az értelem tud az érzelmekről, és az érzelmek érzik az értelmet. Az emberekkel való bánáshoz feltétlenül szükséges az értelmi elme és az érzelmi elme összhangja. Mindenkivel előfordult már, hogy racionálisan nem tudta megmagyarázni, csak érezte, hogy akkor dönt jól, ha az érzelmeire hallgat. Az érzelmeinkre való hallgatás tudománya adottság, nem rendelkezik vele mindenki. A precíz, pontos embereknél általában az értelmi intelligencia a fejlettebb. Az érzelmi dolgaikban, kapcsolataikban viszont küszködnek, nem tudják, mit kezdjenek az érzelmekkel. Nagy különbség „tudni” vagy „átérezni”, hogy a másik ember mit érez. Ez utóbbira csak a magas érzelmi intelligenciával (EQ) rendelkező emberek képesek. A harmonikus személyiség fejlődéséhez rendkívül fontos az érzelmi komponens, mert enélkül az egyén nem válik kiegyensúlyozottá. Akit születésétől fogva szeretett az anyja, várt gyermek volt, nagyobb érzelmi háttérrel, pozitív töltéssel, biztonságérzettel indul az életben, mint akinek már korán meg kellett küzdenie a szeretetért, és azért, hogy elfogadják.
A szüleink viselkedése – egy konfliktushelyzet kezelése, válaszadás egy érzelmileg telített szituációra – automatikusan lemásolódik. Nem is tudjuk, hogy mit viszünk magunkkal, miközben hasonló helyzetben a viselkedést automatikusan reprodukáljuk.
A család mind a gyermekek személyiségének alakulásában, mind a felnőtt emberek életében nagyon fontos szerepet tölt be. Érzelmi kötelékei hosszantartó hatása alapvető érzelmi és viselkedési modelleket vésnek be a személyiségbe, és ezeket a diszpozíciókat továbbvisszük az életbe. A családban felnövő személyiség az alábbi két hatás jelenlétében fejlődik:
1. A család rejtett, spontán megnyilvánuló, szándéktalanul is közvetített hatásai, vagyis nem tudatosan szervezett, hanem a család életviszonyaiból, kultúrájából, sajátos szerveződéséből, a szülői szerepvállalásból származó feltételek, a szülők által képviselt azonosulási minták és modellek.
2. Tudatosan irányított, tervezett nevelési ráhatások, a család által fontosnak tartott nevelési célok és értékek képviselete, viselkedési szabályok közvetítése, helyeslés, rosszallás, magyarázat.
Minél idősebb a gyermek, annál inkább keresi a követendő példákat a családon kívül. De mindenképpen a szülői példák azok, melyek befolyásolják az ember egész életét és a gyermekkori tapasztalatok hatása hosszantartó erővel bír. A szülőknek tudatosítaniuk kellene, hogy a gyermekük számára a viselkedésük az első és a legfontosabb szerep- és viselkedésminta, melyet folyamatosan elsajátít, és továbbvisz jövőbeli partneri és családi kapcsolataiba.
A gyerek a szellemi képességei fejlesztésére van motiválva, hogy megkapja az óhajtott érzelmeket. Az a gyerek válik érzelmileg gazdag, magas érzelmi intelligenciájú emberré, akit már az anya-gyerek kapcsolatban megkapta a szükséges érzelmeket – ez ugyanis érzelmi kiegyensúlyozottságot ad az embernek. A racionális (értelmi) intelligencia azoknál fejlődik magas szintre, akik már kora gyerekkorukban arra vannak kényszerítve, hogy az eszüket használják a szeretet, az elismerés kivívásában. Az ő szociális érzékenységük, érzelmi rálátásuk, érzelmi érettségük alacsony szintű. A másik emberrel nem is nagyon törődnek. Az érzelmi háttér nélkül felnövő emberek általában pótcselekvésbe menekülnek. Lehetnek akár nagyon sikeresek is, mégsem érzik jól magukat.
Az újszülött magával hozza az „alapkészletet”, képes érzelmek kifejezésére, nem kell hozzá semmiféle tanulás, a csecsemő tudtunkra adja aktuális állapotát. Az érzelmek által hordozott „üzenetek” segítik az anyát abban, hogy eligazodjon a baba jóllétét illetően. Az első hónapok izgalmai után aztán hamar elkezdődik az elvárások érvényesítése: a szülő azt szeretné, hogy a gyerek ne bömböljön, ne fejezze ki rossz érzéseit – vagyis megpróbálják megtanítani, hogy mikor milyen érzést szabad kimutatni.
Az érzelmek egyáltalán nem úgy működnek, mint a racionális gondolkodás, amely fokozatosan fejlődik. Már gyerekkorban így gondolkodhat:
„nem szerencsés kimutatnom, amit érzek, jobb, ha mást mutatok helyette, hiszen a valódi, őszinte érzés megmutatása sérülékennyé tesz” – ezért bizonyos családokban (népcsoportokban) tilos az érzelmeknek „hangot adni”.
Az érzelmi intelligenciával rendelkező emberek magatartás-jellemzői
Az átlagos IQ-val rendelkező emberek az esetek 70%-ában jobban teljesítenek, mint a magasabb IQ-val rendelkezők. Ez a felfedezés megrengette azt a képzetet, hogy az IQ a siker egyetlen forrása.
Az érzelmi intelligencia (EQ) és a jó teljesítmény szoros kapcsolatát az is bizonyítja, hogy a legjobban teljesítők 90%-a magas érzelmi intelligenciával rendelkezik. Az érzelmi intelligencia azonban kicsit megfoghatatlan, mégis ez befolyásolja, hogyan kezeljük a viselkedésünket, hogyan navigáljuk magunkat az összetett társas helyzetekben, és milyen személyes döntéseket hozunk a pozitív eredményekért.
A magas érzelmi intelligenciával rendelkező emberek képesek a jó modort, az empátiát és a kedvességet egyensúlyban tartani Ez jó lehetőséget ad a konfliktusok kezeléséhez, azonban ennek hiányában viselkedésünk passzívvá vagy túlságosan agresszívvá válik.
Az érzelmileg intelligens emberek megtartják az egyensúlyt, és képesek távol tartani magukat a kontrollálatlan érzelmi reakcióktól. Ez lehetővé teszi számukra, hogy semlegesítsék a nehéz, energiavámpír szerű embereket anélkül, hogy ellenséget gyártanának belőlük.
Az alacsony EQ-jú emberek gyorsan alkotnak véleményt, és csak azokat a bizonyítékokat veszik figyelembe, amelyek alátámasztják a véleményüket, az ellenérveket pedig figyelmen kívül hagyják. Akár orrvérzésig is kiállnak helytelen véleményük mellett, ami különösen veszélyes a vezetők esetében, amint átgondolatlan ötleteik a csapat stratégiájává válnak.
A magas EQ-val megáldott emberek tudják, hogy az első reakciókat érzelmek okozzák. A gondolataiknak is időt adnak, és megvizsgálják a lehetséges következményeket és ellenérveket is. Ezután megbeszélik az ötletüket másokkal, és számításba veszik a többiek véleményét is.
A magas érzelmi intelligencia (EQ) nem a kedvességről szól, sokkal inkább arról, hogy képesek vagyunk kezelni az érzelmeinket a legjobb eredmény elérésének érdekében. Néha ez azt is jelenti, hogy nem titkoljuk, ha levertek, szomorúak vagy frusztráltak vagyunk. Ha folyamatosan maszkot hordunk, boldognak és pozitívnak állítjuk be magunkat, hiteltelenné válunk. Az érzelmileg intelligens emberek negatív és pozitív érzéseket is alkalmaznak a helyzeteknek megfelelően.
Ellentétben az IQ-val, az EQ igencsak képlékeny, ezért folyamatos gyakorlással, új, érzelmileg intelligens viselkedéssel utat építhetünk az új szokásokhoz is. Amint az agyunk is megerősíti ezeket az új viselkedéseket, a régi, destruktív szokásaink lassan kikopnak, és helyükbe érzelmileg intelligens válaszok kerülnek még a nehezebb helyzetek esetén is. Az EQ fejleszthető, ráadásul gyorsabban, könnyebben és nagyobb mértékben, mint az IQ.
Érzelem és hatása a társas kapcsolatokban
Nem a kapcsolatok száma, hanem a kapcsolatokban keletkező érzelmi tónus a döntő fontosságú. Azok a férfiak, akik kevesebb érzelmi támogatásba részesültek hozzátartozóiktól, 40%-kal több érelzáródást tapasztaltak, mint akik szeretetteljes kapcsolatban éltek. A rossz emberi kapcsolatok olyan rizikófaktorok a megbetegedés vagy halál tekintetében, mint a dohányzás, a magas vérnyomás vagy a fizikai tétlenség. Akik folyamatos konfliktusban élnek két és félszer nagyobb valószínűséggel betegednek meg.
Machiavelli szerint az önérdek az emberi természet egyedüli hajtóereje. Az altruizmusról említést sem tesz. Mindenkinek vannak machiavellista személyiségvonásai, amelyek a színlelés és a megtévesztés révén hozzásegítik az embert ahhoz, hogy a többiek az ő érdekeinek megfelelően viselkedjenek.
A pszichológusok a machiavellista szót olyan emberekre alkalmazzák, akiknek az életszemlélete a „bármit megengedhetünk” attitűdön alapul. Ezek az emberek lehet, hogy a társas érintkezésben józanok, de az érzelmi kapcsolatok kialakításában nem érdekeltek.
Kizárólag a haszon szempontjából mérlegelik a másik embert. A többi ember érzelmei csak annyiban foglalkoztatják, amennyiben szüksége van rájuk saját céljai megvalósításához A világot racionálisan látják, ahol sem az érzelmeknek, sem az erkölcsi normáknak nem jut szerep. Mivel hiányzik belőlük, hogy a másik emberrel együtt érezzenek, ezért nem tudnak érte aggódni sem. Az eszével ugyan tudja, hogy mit kell tennie, de a szíve tanácstalan. Manipulatív készsége azonban ellensúlyozza az érzelmekkel szembeni vakságát.
A cikk első része: https://aktivtransz.hu/hu/az-erzelem-hianya-alexitimia/
Felhasznált irodalom:
- Hoppe, K.D. & Bogen, J.E. (1977). Alexithymia in twelve commisturotomized patients. Psychotherapy and Psychosomatics, 28, 148-155.
- Moormann, P.P., Bermond, B. & Albach, F. (2004). The Reality Escape Model: The intricate relation between alexithymia, dissociation and anesthesia in victims of child sexual abuse. In I. Nyklíček,, L.
- Procházka, R. & Lecbych, M. (2018). Problems in specifying alexithymia: A review of the empirical literature. Journal of Interdisciplinary Research, 8(2), 198-203.
- Sifneos, P.E. (1973). The prevalence of „alexithymic” characteristics in psychosomatic patients. Psychotherapy and Psychosomatics, 22, 255-262.
- Vanheule, S., Desmet, M, Meganck, R. & Bogaerts, S. (2007). Alexithymia and interpersonal problems. Journal of Clinical Psychology, 63(1), 109-117.
- Xu, P., Opmeer, E.M., van Tol, M., Goerlich, K.S. & Alemann, A. (2018). Structure of the alexithymic brain: A parametric coordinate-based meta-analysis. Neuroscience and Biobehavioral Reviews, 87, 50-55.
