Lelki betegség? Az érzelem hiánya.
Az 1970-es években Peter Sifneos pszichiáternek köszönhetően egy új fogalom bővítette a pszichológiai szakkifejezések körét: az alexitímia.
De mit is jelent az alexitímia kifejezés? A szó görög eredetű, a-lexithymia, azaz szavak hiánya az érzések leírására. Szokták még úgy is emlegetni, mint az „érzések érzésének képtelensége” vagy „érzelmi analfabétizmus”.
Bár sok negatív „tünettel” jár együtt, az alexitímia mégsem betegség, hanem egy személyiségvonás.
Egyesek szerint az „érzelmeskedés” fölösleges dolog, csak eltereli figyelmünket a fontos tennivalóktól. A valóság ezzel szemben az, hogy érzelmeink nem véletlenül alakultak ki és maradtak fent az evolúció során: segítenek minket a túlélésben. Az öröm, a boldogság és a pozitív érzések jelzik, hogy biztonságos helyzetben vagyunk – a szorongás, a félelem, a düh, a szomorúság és az undor pedig azt, hogy valamin sürgősen változtatnunk kell.
Alexitimia
Az alexitimia görög kifejezés: szó szerint az érzelmek kifejezésére alkalmas szavak hiányát jelenti. Más szóval az illetőnek nincsenek szavai az érzelmek leírására.
Az alexitímiások számára az érzelmek kifejezése, azok megélése, illetve megkülönböztetése komoly problémát jelent. Képtelenek belső, lelki életük tartalmát embertársaik felé kommunikálni: akár a fájdalom, akár a boldogság, a mély emberi emóciók tudatos át- vagy megélése ismeretlen számukra.
Másokkal leginkább hétköznapi, érzelemmentes témákról tudnak beszélgetni, magukhoz senkit sem engednek igazán közel.
Az érzelmekkel kapcsolatos nyelvi kifejezéstáruk szűkössége mellett pusztán a düh és a félelem bizonyos szintű leírására képesek. A legfontosabb érzelmeknek 6 fajtája van: öröm, szomorúság, harag, undor, félelem, meglepődés. Ezek az érzelmek minden ember természetes fejlődéséhez hozzátartoznak és pozitív vagy negatív érzelmek is lehetnek. Ez attól függ, hogy az adott helyzet mit vált ki belőlünk, segít vagy hátráltat minket, az adott szituációban.
Mivel az érintett nem észleli az alapérzelmeket sem, azokat kezelni is képtelen. A számára csupán feszültségként megélt helyzetből két módon menekülhet:
- vagy kilép a kezelhetetlen szituációból,
- vagy érzelemmentes indulati kitöréssel reagál.
Az alexitímiások az emocionálisan felfokozott helyzetben csupán a testi tüneteket képesek észlelni, és az esetükben a testi jelekről teljesen leválnak a pszichés tényezők. Érzelmeiket, egyértelműen testi tünetekben manifesztálják; nem is tudnak érzelmekről, csupán testi szimptómákról beszámolni. Nem véletlen, hogy az alexitímia jelenségének kutatása szorosan összefügg a pszichoszomatikus betegségek vizsgálatával.
Pszicho-dinamikai szempontból a jelenség hátterében tanult viselkedési minta állhat. Kialakulása azzal függ össze, hogy kisgyermek korban nem kaptak érzelmi melegséget, emóciókat mellőző, a kötődési igényt ki nem elégítő családban nőttek fel
Az alexitímiások nem tudnak megélni egy-egy érzelmi helyzetet, nem tudják érzéseiket mások iránt kimutatni és kommunikálni sem. Sőt, miközben az egészséges emberek képesek megkülönböztetni a különféle érzéseiket, nekik ez sem megy. Az empátia nem ismert számukra, tulajdonképpen semmilyen szituációban sem tudnak megfelelően viselkedni.
Miből ismerhető fel az az alexitímia?
Három fő jellemzője van a jelenségnek:
- az érzelmek felismerésének, azonosításának, címkézésének nehézsége
- az érzelmek kifejezésének nehézsége
- pragmatikus gondolkodás
Az alexitímia tünetei viszonylag jól felismerhetőek. Az ilyen ember cseppet sem közvetlen másokkal. Inkább zárkózott személyiség, aki semmilyen érzelmi témáról nem tud beszélgetni. Olyan témákat keres, amelyek érzelmektől mentesek. Észre lehet venni, ha valaki nem képes beleélni magát a másik helyzetébe, és nem érzi át a problémáját, fájdalmát, örömét. Nem egyszerű észrevenni, ha valaki nem érez, hiszen az érintettek is megtanulták, hogyan kell adott helyzetben viselkedni, például kedves dolgokat mondani, virágot vinni, stb. Közeli kapcsolatban azonban hamar kiderül, hogy nincs érzelmi együttrezgés a környezettel.
Biológiailag tehát adott az érzelmek átélésének képessége, mégis nagyon eltérő módon „használjuk” őket, attól függően, milyen kulturális közegben – és azon belül is milyen családban nevelkedtünk. Sivár lelkű az a személy, aki nem tud eszményekért, magasabb, nemesebb célokért lelkesedni, küzdeni.
Távolságtartó típus: nem lehet közel kerülni hozzá, ha valaki igyekszik is, viszonzásra nem talál, ezért nem próbálkozik sokáig.
Az alexitímia tünete, hogy a beteg nemcsak hogy nem tudja értelmezni érzéseit, hanem kezelni sem képes őket, még a legalapvetőbbeket sem. Nagyon kevés olyan érzelem van, amelyet egyáltalán meg tud nevezni. Mivel a hétköznapokban felmerülő érzelmi szituációkat nem tudja kezelni, ha valamilyen kellemetlen helyzet áll elő, többnyire menekülőre fogja, vagy pedig indulattal reagál.
A környezetében élők többnyire nem tudják megfogalmazni, mi lehet a baj az érzelmi analfabétával, csak hidegnek, távolságtartónak látják. Testi tüneteket azonban produkál. Felfokozott érzelmi helyzetekben az alexitímiás nem okolja az érzéseit, hiszen nem kapcsolja össze a kettőt – ellenben váratlan testi tünetei lesznek. Ezeket észlelheti, ezek miatt fordul esetleg orvoshoz, ő vagy egy hozzátartozója. Jellemző például, hogy ha valamilyen sérelem, bántás éri, fejfájással reagál.
Az érzelmi analfabétizmus a pszichoszomatikus betegségekkel áll összefüggésben. Okát feltehetően a családi háttérre lehet visszavezetni. Azok a gyermekek például, akiket az édesanyjuk már kisbabaként sem szeret, nem ölel meg, nem figyel rájuk, mindezt úgy értékelik, hogy nincs értelme az érzelmeiket kifejezni. Az érzelmek elnyomása, megakadályozása nyomán alakulhatnak ki betegségek, elsősorban pszichoszomatikus betegségek.
Magyarázat lehet ugyanakkor a problémára az is, ha nem kommunikál egymással megfelelően a két agyfélteke. A jobb felel az érzelmek átéléséért, a bal pedig a beszédértésért – ha viszont a kettő között kommunikációs zavar lép fel, a beteg nem tudja kifejezni érzéseit.
A cikk második része: https://aktivtransz.hu/hu/az-erzelem-hianya-alexitimia-2/
