A rituálék pozitív hatása a szorongásra
Rafael Nadal, a világhírű teniszező minden meccs előtt és közben egy sor bonyolult rituálét végez el. Amikor megérkezik a stadionba, az ütővel a kezében úgy lép a pályára, hogy soha nem lép rá a vonalakra, és minden vonalat jobb lábbal lép át először. Lerakja a táskáját a padra, a versenyigazolványát pedig a képes oldalával felfelé helyezi el. A székének pontosan merőlegesen kell állnia az oldalvonalra. Ellenőrzi, hogy a zoknik pontosan ugyanaddig érnek-e mindkét vádliján. Az érmefeldobás közben mindig a hálóval szemben áll, és ugrálni kezd, amíg le nem esik az érme, majd az alapvonalhoz fut, ahol egyetlen lendületes mozdulattal húzza végig a lábát a vonal teljes hosszán, majd mindkét cipőjét megérinti az ütőjével. Amikor a játék elkezdődik, Nadal egy keresztvetéshez hasonló kézmozdulatot kezd végezni. Jobb kezével megérinti a sortja hátulját és elejét, majd a bal vállát, aztán a jobbat, majd az orrát, a bal fülét, ismét az orrát, a jobb fülét, végül a jobb combját.
Minden térfél-cserénél két törölközőt vesz a kezébe. Megvárja, amíg a versenytársa átlépi a vonalat, ő csak ezután megy oda a saját székéhez, a vonalat mindig jobb lábbal keresztezve. Gondosan összehajtja az egyik törölközőt, majd használat nélkül maga mögé rakja. Ezután összehajtja a második törölközőt, amit az ölében helyez el. Iszik egy kortyot egy vizes palackból, majd még egyet egy másikból. Óvatosan visszahelyezi mindkét üveget az eredeti helyére, úgy, hogy a címke mindkét üvegen ugyanabba az irányba nézzen.
Nadal nem tartja magát babonásnak. Önéletrajzában így ír erről: „Van, aki babonának hívja, de nem az. Ha babona lenne, miért csinálnám ugyanazt újra és újra, függetlenül attól, hogy nyerek vagy vesztek? Én ezzel hangolódom rá a meccsre, megpróbálok a környezetemben egyfajta rendet kialakítani, amelyre az elmémnek szüksége van.” Ki állítaná, hogy Nadal rituáléi nem hatékonyak a stresszkezelésben? Hiszen ő minden idők egyik legnagyobb teniszjátékosa.
Rituálé és sztress
Az elmúlt évtizedek antropológiai kutásai megmutatták, hogy mi, emberek kultúrától függetlenül hajlamosak vagyunk rituálékat kialakítani, és úgy gondoljuk, ezeknek valamiféle valós hatása van a dolgok menetére. De vajon ezek a szertartások tényleg hatékonyak a stressz kezelésében? Vagy az egész pusztán illúzió, időpazarlás, vagy ami még rosszabb: a rituálé egyenesen káros, mert eltereli a figyelmet a valódi problémákról?
A terepmegfigyelések eredményei arra utalnak, hogy a szertartások valóban segítenek megküzdeni a szorongással. Egy izraeli vizsgálatban a kutatók a 2006-os libanoni háború alatt készítettek interjúkat helybeli nőkkel. Azt találták, hogy a háborús övezetben élő, a háború borzalmai által leginkább sújtott nők közül azok bizonyultak kevésbé stresszeseknek, akik zsoltárokat szavaltak. (1) Hasonló összefüggés nem mutatkozott azoknál, akik a háborús övezeten kívül éltek. Bár ebben a kutatásban a szorongás szintjét a résztvevők szubjektív megítélésén keresztül mérték, hasonló eredményeket találtak fiziológiai mutatókkal is.
A Connecticut Egyetemen lévő laboromban kollégáimmal egyetemi hallgókat vizsgáltunk az évközi ZH-k időszakában, ami a tanév egyik legstresszessebb időszaka. A kutatás résztvevőit kérdőívek kitöltésére kértük, valamint haj-, illetve nyálminták segítségével mértük a kortizol nevű stresszhormon szintjét a szervezetükben. Mivel a nyálban található kortizol mennyisége percek alatt változik, ezen keresztül jól mérhető az egyes tevékenységek által kiváltott stressz.
Ugyanakkor a hormon maradványai felhalmozódnak a hajban is, ezért ez meg a hosszútávú szorongásról nyújt információt. Azt találtuk, hogy azok a hallgatók, akik több rituálét végeztek, minden mutató alapján kevesebb szorongást éltek meg.
Azonban ezek korrelációs vizsgálatok csak arra alkalmasak, hogy asszociatív kapcsolatokat fedjenek fel, oksági viszonyokra nem következtethetünk belőlük. Ahhoz kísérletekre van szükség. Szerencsére az elmúlt években számos kísérlet is született a témában.
Az egyik ilyen kutatásban Matthew Anastasi és Andrew Newberg katolikus egyetemi hallgatókat soroltak véletlenszerűen a következő két csoport valamelyikébe: az egyik csoportnak a rózsafüzér imáit kellett mormolniuk, míg a másik csoportnak egy vallási témájú filmet vetítettek, és mind a feladat előtt, mind utána megmérték a szorongás szintjüket. Azt találták, hogy a szorongás jelentősebben csökkent azoknál, akiknek az imát kellett mondogatniuk. (2)
Alison Brooks és munkatársai hasonló eredményekre jutottak, amikor arra kérték a kutatásuk résztvevőit, hogy egy varázsigéhez hasonlatos mesterséges rituálét végezzenek el. Mint kiderült, azoknak, akiknek épp valamilyen stresszes feladatot kellett elvégezniük (letenni egy matematika vizsgát vagy nyilvános helyen karaokézni), ez a szertartás segített a szorongással való megküzdésben. (3) Egy másik vizsgálatban Michael Norton és Francesca Gino arra kérték a résztvevőket, hogy gondoljanak egy veszteségre, ami életükben érte őket, például egy hozzátartozó halálára, egy felbomlott kapcsolatra vagy akár anyagi veszteségre. Az eredmények szerint azok, akiknek eközben valamilyen rituálét is el kellett végezniük, sikeresebben fel tudták dolgozni a veszteségélményből származó szorongást. (4)
FORRÁS: Dimitris Xygalatas (2022): The real magic of rituals. Nautil.us, Szeptember 14, 2022.
Hivatkozások:
1. Sosis, R. & Handwerker, P. Psalms and coping with uncertainty. American Anthropologist 113, 40-55 (2011).
2. Anastasi, M.W. & Newberg, A.B. A preliminary study of the acute effects of religious ritual on anxiety. Journal of Alternative and Complementary Medicine 14, 163-165 (2008).
3. Brooks, A.W., et al. Don’t stop believing: Rituals improve performance by decreasing anxiety. Organizational Behavior and Human Decision Processes 137, 71-85 (2016).
4. Norton, M.I. & Gino, F. Rituals alleviate grieving for loved ones, lovers, and lotteries. Journal of Experimental Psychology: General 143, 266-272 (2014).
5. Lang, M., Krátký, J., & Xygalatas, D. The role of ritual behaviour in anxiety reduction: An investigation of Marathi religious practices in Mauritius. Philosophical Transactions of the Royal Society B 375, 20190431 (2020).
6. Udupa, K., et al. Alteration of cardiac autonomic functions in patients with major depression: A study using heart rate variability measures. Journal of Affective Disorders 100, 137-141 (2007).
7. Whitson, J.A. & Galinsky, A.D. Lacking control increases illusory pattern perception. Science 322, 115-117 (2008).
8. Hockey, G.R.J. Compensatory control in the regulation of human performance under stress and high workload: A cognitive-energetical framework. Biological Psychology 45, 73-93 (1997).
9. Damisch, L., Stoberock, B., & Mussweiler, T. Keep your fingers crossed! How superstition improves performance. Psychological Science 21, 1014-1020 (2010).
10. Gayton, W.F., Cielinski, K.L., Francis-Keniston, W.J., & Hearns, J.F. Effects of preshot routine on free-throw shooting. Perceptual and Motor Skills 68, 317-318 (1989).
11. Foster, D.J., Weigand, D.A., and Baines, D. The effect of removing superstitious behavior and introducing a pre-performance routine on basketball free-throw performance. Journal of Applied Sport Psychology 18, 167-171 (2006).
