A hűtlenségben sem vagyunk egyformák
Beszéljünk akár nőkről, akár férfiakról, nincs két egyforma megcsalás. Minden eset egyedi, amit az adott, félrelépéssel megsebzett kapcsolat hosszadalmas és bonyolult összetevőiből álló eseménysorozata előz meg. Sőt, még ennél is összetettebb a kép. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a személyt befolyásoló tényezőket sem, úgy mint a genetika, a hajlam, a látott és örökölt viselkedési minták. A megcsalás motivációi merőben különbözőek lehetnek a férfiak és a nők esetében, ezáltal mások a férfi és a női megcsalások jellegzetességei is. A pszichológusok szerint sokszor alapvető indok mindkét oldalon a figyelemhiány. Ha társunktól kapunk elegendő figyelmet, kiegyensúlyozottnak érezzük magunkat. Ha nem, akkor pedig a kapcsolattal szembeni hiányérzet jelenik meg legtöbbünkben.
Megcsalás a nőknél
A párkapcsolati szakértők szerint a nők leggyakrabban azért lépnek félre, mert elhanyagolva érzik magukat a kapcsolatban. Megcsaláshoz vezethet a szeretet kifejezésének és a megbecsülés hiányának érzése is. Ezek nélkül a pár eltávolodik egymástól, hisz’ a nőnek – és valójában nemtől függetlenül minden embernek – igénye van erre. Ha nem kapja meg, az önértékelési zavart, énképromlást okoz. A figyelem hiányát a nők úgy értékelhetik – sokszor helyesen –, hogy párjuk nem szereti őket olyan intenzitással, mint korábban. A nő ilyenkor befelé fordul, s ha tudatosan nem is keresi azt, aki értékeli nőiségét, a felé irányuló jelzésekre reagál, s innen egyenes út vezethet a megcsaláshoz. Holott az sem kizárt, hogy párja szereti, sosem kellene neki más, csak éppen az évek rutinjában elvesztette azt a képességét, hogy ezt nap mint nap kimutassa, megerősítse.
Az egyik népszerű hazai társkereső oldal felmérései szerint az unalom miatti félrelépés is alap motiváció lehet mindkét félnél, azonban a bosszúból elkövetett megcsalás sokkal jellemzőbb a nőkre, minden negyedik nő emiatt lép félre.
Más okból lépünk férre nők és férfiak
Amikor a férfiak…
A férfiaknál a párkapcsolattal foglalkozó szakirodalom két életszakaszt különít el jellemzően a megcsalás témakörében. A fiatal, húsz-harminc éves, már párkapcsolatban élő férfiak esetében az a megcsalási gyakorlattal összefüggő terápiás tapasztalat, hogy ez a korosztály az őt kielégítő érzelmi kapcsolat mellett is kalandozik, vadászik. Az ilyen korú férfiak ezzel bizonyítják önmaguknak s nem ritkán velük egykorú, még párkapcsolat nélkül élő társaiknak is, hogy még nem vesztették el vonzerejüket. Egyes kutatások szerint ez genetikai örökség, ösztön, a férfi fajfenntartó kötelességére vezethető vissza. Ez azonban nem mentség, csak egy ok, amit egy döntéssel bárki felülírhat, nemleges választ adva a megcsalásra.
Az egy generációval idősebb, azaz a negyvenes-ötvenes korosztály a már kihűlt, vagy kihűlőben lévő társas kapcsolatból való menekülés mellett is sokszor hasonló alapokon álló indokokkal lépnek félre. Ez nem más, mint az úgynevezett férfi kapuzárási pánik, amikor már leáldozóban van a férfierő, de maguknak még bizonyítani akarják, hogy a fiatalabb nők felé is rendelkeznek vonzerővel, még ha sokszor ezt igazából karrierrel, vagyonnal érik el.
