Hipnoterápia

Hipnózis

(hipnózis, relaxációs hipnózis, hipnoanalízis)

A hipnózis szó a görög eredetű hypnos (alvás, álom) szóból származik, mert először úgy hitték, hogy alvásszerű állapotról van szó. Mivel hipnózis alatt módosul a tudatállapot, és a tudattalan jobban hozzáférhetővé válik, a hipnózis gyógyítási céllal is alkalmazható.
A hipnózis nem önmagában gyógyít, hanem eszköze a terápia folyamatának, mert a hipnózis nyújtotta megváltozott tudatállapotban a páciens sokkal fogékonyabb az alkalmazott terápiára. Akarata ellenére senkit sem lehet hipnotizálni, az pedig lehetetlen, hogy a
terapeuta bármi olyanra vegye rá páciensét, amitől az idegenkedik. A hipnózis mélysége egyénenként eltérő lehet, annak megfelelően, hogy mennyire hipnotizálható, és mennyire mélyült el a kliens és a terapeuta közötti kapcsolatban a bizalom.

A hipnózis során a terapeuta segíti a pácienst, hogy megtalálja azokat a belső erőforrásait, amelyekkel erősítheti a már meglévő képességeit és új alkalmazkodási, megküzdési mintákat alakíthat ki. A terapeuta elsődleges célja az, hogy olyan változást segítsen létrejönni a tudattalanban, amely a páciens mielőbbi gyógyulását szolgálja. E célt segíti az is, hogy a terapeuta a páciens jelenlegi élethelyzetét, személyiségét, viselkedését is figyelembe veszi és megbeszéli páciensével. Az ego-state („én-állapot”) módszere a hipnoanalízis eszközei közül talán a legfontosabb. A módszer alapja az, hogy személyiségünk több különböző én-részből tevődik össze, amelyek a különböző szociális szerepeinknek felelnek meg. Az élethelyzeteinknek megfelelően más és más készségeket, működésmódokat alkalmazunk életünk során. Ezek az én-állapotok rugalmasak, könnyen változtathatók és általában harmóniában együttműködnek egymással.

Amikor trauma, bántalmazás ér minket, akkor létrejönnek olyan én-részek, amelyek viszonya konfliktusokkal teli lesz a többi én-résszel. Ilyenkor, ha az én-részt létrehozó tapasztalatokhoz hasonló dolgok történnek velünk, nem tudunk megfelelően reagálni a különböző helyzetekre, mert az ilyen én-rész hátráltat minket, jelezve hogy foglalkoznunk kell vele. Az is előfordulhat, hogy egy-egy ilyen én-rész, mint tünet tér vissza, és például depressziót, szorongást, evés vagy alvászavart okoz. A hipnózis módszerével a terapeuta képes a páciens személyiségének én-részeinek segíteni abban, hogy kialakuljon közöttük egy új együttműködő kapcsolat, kommunikáció. Hipnózisban a terapeuta feltárja az én-rész eredetét, létrejöttének idejét, körülményeit, motivációit, és az eddig problémát okozó működés az én-rész megismerésével elindulhat a változás, a személyiségbe integrálódás útján.